Varázslat fakanállal

2014.már.17.
Írta: Varázslat fakanállal Szólj hozzá!

Medvehagymás-szalonnás tojáslepény




A medvehagyma szezonja van  és nem tudok betelni az ízével. Egy egyszerű tojásból készült reggelit vagy vacsit is fel lehet vele dobni. Ennek ellenére a vöröshagymát sem hagytam ki a tojáslepényből, mert szép kicsi hagymafejeket kaptam Franciaországból, ahol a tesómék síeltek.


A szuvenírként kapott csak mustármagból álló francia mustáromat és a mini hagymafejeket semmilyen csecsebecse ajándékért oda nem adtam volna. A madárlátta élelmiszer érték és mindig nagyon finom dolgok sülnek ki belőle.

Hozzávalók:
5 tojás
1 kis fej hagyma
5 dkg szalonna
5 dkg trappista sajt
apróra vágott medvehagyma
só, bors

 Elkészítés:


Kis olívaolajon megpirítjuk az apróra vágott szalonnát, majd hozzáadjuk a vöröshagymát és azt is megpirítjuk.


 A tojást felverjük és sózzuk, borsozzuk és medvehagymát teszünk bele, aztán serpenyőbe öntjük és fedővel lefedve lassú tűzön megsütjük. A közepére sajtot reszelünk.


 Fontos, hogy fedőt tegyünk rá, hiszen akkor jön fel lepénynek. Melegen tálaljuk és zöldségekkel fogyaszthatjuk.


Jó étvágyat!

Citromos rizskoch nyakon öntve házi körtelekvárral


Egy könnyed rizskoch jól jön egy tartalmas leves mellé vagy desszertnek is tökéletes. A tetejéről a porcukrot mindig elhagyom, sőt mostanában a cukor helyett folyékony édesítőt teszek. Édes bűnbeesés érzetét így már csak a házi körtelekvár édessége adja és az, hogy nem utolsósorban finom.

Hozzávalók:
25 dkg rizs
1 liter tej
1 dl víz
1 ek. cukor
2 csomag vaníliás cukor
1 citrom reszelt héja
5 db tojás
bármilyen ízű lekvár

Cukor helyett lehet használni folyékony édesítőt, a vaníliás cukor helyett pedig vaníliarudat.

Elkészítés:
A rizst puhára főzzük a tejben, amihez hozzáadtuk a vizet és ízesítjük a cukrokkal, a reszelt citrom héjával. A tojássárgáját szétválasztjuk a fehérjétől, a kihűlt rizsbe először  a sárgáját, majd a habbá felvert fehérjét keverjük bele. A rizst kivajazott és liszttel meghintett tepsibe öntjük, majd 180 fokon addig sütjük, amíg a teteje pirult nem lesz.
Jó étvágyat!


Szerecsendiós medvehagyma krémleves


Idén sem hagyhattam ki a medvehagyma krémlevest, hiszen annyira finom az enyhe fokhagyma és vöröshagyma ötvözetére emlékeztető jellegzetes íz. Ez alkalommal még egy kis szerecsendióval  is megbolondítottam a levest. Úgy döntöttem idén tavasszal sokkal több ételbe teszem bele, úgyhogy medvehagymás receptek következnek! 

Hozzávalók:
20 dkg medvehagyma levél
3 gerezd fokhagyma
1 fej vöröshagyma
175 g tejföl
250 ml főzőtejszín
1 db burgonya
só, bors, delikát
1 ek. liszt
15 dkg trappista sajt
őrölt szerecsendió
olaj

Elkészítés:
Tegyük egy fazékba az olajat, amiben az apróra vágott vöröshagymát megdinszteljük majd kis idő múltán hozzáadjuk a fokhagymát, amit szintén megpirítunk. Ezt követően felöntjük fél liter vízzel. Ízlés szerint fűszerezzük sóval, borssal, delikáttal és egy kis szerecsendióval. A felkockázott krumplit és a felvágott medvehagyma  levelet beletesszük és puhára főzzük. Forrás után a lángról levéve összeturmixoljuk hozzáadva az evőkanálnyi lisztet, a tejfölt és a főzőtejszínt. Majd felöntjük még egy liter vízzel és újra felforraljuk, főzzük még egy 15 percig. 

Tálalás:
Reszelt trappista sajttal vagy ízlés szerint pirított kenyér kockával.

Varázslat fakanállal második születésnap!



Kedves Olvasóim!
A mai napon ünneplem, mint Varázslat fakanállal a két éves születésnapomat. Hihetetlen, ahogyan elszaladt ez a két év. Soha nem gondoltam volna, hogy a sütés-főzés fog kikapcsolni, hogy egy ételről akár 25 fotót is tudok készíteni, mert a látványával nem tudok betelni. Sok minden történt az első kenyérsütéstől kezdve, az átállásra a gluténmentes életmódra vagy a bonbonkészítő tanfolyamokat is emlegethetném és még a receptek vagy a rendezvények sokaságát meg sem említettem. 
A legfontosabbak azonban, azok az emberi értékek és közösen átélt élmények, amit a blog kapcsán kaptam és kapok. Hiszen mindennek úgy van értelme,  ha örömmel készítjük másnak és nemcsak magunknak, ha pozitív élményeink vannak barátainkkal és a családunkkal.
Köszönet azoknak, akik támogatnak a gasztronómia iránt érzett szenvedélyemben és azoknak is, akik rendszeresen nyomon követik kalandjaimat a konyhában!

Kedvenc idézetemmel szeretnék köszönetet mondani:

"Élvezd a kis dolgokat, egy nap vissza fogsz tekinteni és rájössz, hogy azok voltak a nagy dolgok."
/Robert Brault/







Bonbonkészítő workshop az Ursa Maior/ Minor szervezésében



 Bevallom, hogy a csokoládé szerelmese vagyok és egy ideje már elköteleztem magam az édes kis finomságok mellett.  A lelkesedésem felkeltette a barátaim érdeklődését is, így hát az egyik februári szombat reggelen a barátnőim elkísértek, hogy közösen egy újabb csokoládé kalandba vágjunk bele.


A vár alatt található műhely hangulata, már elsőre elnyerte a tetszésem.  Jól mutatott régi kávéfőzőgép gyűjtemény, a nagy csokoládé fondü és a polcon sorakozó csoki pasztillák arany szalaggal átkötött díszített üvegben.


 Vincze Mariann csokoládékészítő barátságosan fogadott bennünket és rögtön csokoládé kóstolóval kezdődött a program. Meg lehetett kóstolni 65% -os étcsokoládét, majd tejcsokoládé és fehér csokoládé pasztillákat.


Kiderült, hogy egy olyan temperálási technikát fogunk elsajátítani, amelynek segítségével bárki tud otthon a konyhájában bonbont készíteni.  A hosszú márványlapon szilikonformák sorakoztak, amelyek arra vártak, hogy segítségükkel töltött bonbonok készüljenek.


 A résztvevők között voltak kicsik és nagyok egyaránt. Mariann bőséges információval látott el bennünket arról, hogy hol kaphatók a formák, hol érdemes csokoládét vásárolni, hogy hol lehet a szükséges eszközöket olcsóbban beszerezni.


Szeretek csokoládét temperálni, hiszen a legfontosabb nélkülözhetetlen része a bonbonkészítésnek. Ezen a tanfolyamon  minden egyes résztvevő saját maga készítette el a bonbonjait. A csokoládét maximum  50 fokig  felmelegítjük, majd kiöntjük sima hideg felületre a megolvasztott csokoládé kb. 1/3 részét, majd szétterítjük és összehúzzuk fontos, hogy hűtés közben folyamatosan mozgassuk, amíg el nem éri a 28 C-fokot.


Az állagán látjuk, hogy szemmel láthatóan el kezd sűrűsödni, amint eléri a 28 C-fokot. Ha a temperálást elvégeztük, akkor keverjük össze a 2/3 rész temperálatlan csokoládéval és az egészet melegítsük vissza 30-33 C-fokra. Az így kapott temperált csokoládéval már dolgozhatunk, elkészíthetjük a csokihüvelyt.


 Amíg a bonbonformák hűltek, addig elkészítettük a ganache-t, azaz a csokoládékrémet. Jó volt az ízekkel játszadozni, rengeteg fűszer és szósz közül választhattunk.


Engem nagyon megfogott a sok ötlet, hogy a tölteléknek, akár lekvárt, mogyorókrémet vagy az ínyencek mézbe áztatott pünkösdi rózsa szirmát is használhatják. Kedvet kaptam a mentaszósz kipróbálásához és mangós tölteléket is készítettem, míg a csajok chiliset és szilvás szósszal ízesítetett alkottak.


 Kötetlen beszélgetés alakult ki, mire a megtöltött bonbonokat talpaltuk.


 Érdekes volt látni, hogy a 9 éves kislány ugyanúgy rajong a csokoládéért, mint a könyvelő vagy az irodai adminisztrátor. Számomra pozitív élmény volt, hogy  a kezdőknek szóló bonbonkészítő tanfolyamon is új ismeretekre tettem szert.


Azt láttam Mariannon, hogy szívvel lélekkel adja át a tudását. Ennek hála, most már kóstolással úgy szólván érzésre meg tudom állapítani temperálás közben a csokoládé hőmérsékletét, így már nem kell maghőmérőt használnom többet.


Milyenek lettek a bonbonok? Nemcsak szépek, hanem finomak is és az már csak hab volt a tortán, hogy a formát ajándékba megkaptuk hozzá. Ajánlom azoknak, akik minőségi időtöltésre vágynak, hogy vegyenek részt egy kreatív tanfolyamon Ursa Maior/ Minor szervezésében.


Borscs, egy csipetnyi orosz ízvilág



Az első tavaszi hétvégén lencsevégre kaptam az élénk színű orosz céklalevest. A kinti fotózás miatt külön harcot kellett vívnom Bütyökkel, aki szentül meg volt győződve arról, hogy neki teszem ki az ételt a sziklakertre. A fotón nincs kutyaorr, tehát végül én nyertem. A borscs receptjét az apám Oroszországban leste el, ahol annak idején pár hónapig dolgozott, így került ez az izgalmas ízvilág a konyhánkba. Sokáig nem kóstoltam meg a specialitását, mert olyan bizarrnak tűnt a színe. Később ahogy az ember felnő, azonban megváltozik az ízlése, így ma már szeretem. Jó főzőcskézést hozzá!

Hozzávalók:
30  dkg sertéscomb
30 dkg füstölt tarja
só, szemes fekete bors, babérlevél
1 fej hagyma
1 szál petrezselyem gyökér
1 szál sárgarépa
1,5 dl sűrített paradicsom
2 közepes fej cékla
1 marék késsel szeletelt káposzta
citrom és tejföl ízlés szerint
egy marék olívabogyó
egy evőkanál szárított kapor

Elkészítés:
A húsokat kettévágjuk és beletesszük egy  fazékba, majd 1,5  liter vizet engedünk rá. Ízesítjük sóval, egy kávés kanálnyi szemes borssal és két babérlevéllel, majd teljesen puhára főzzük. A megfőtt húsokat kivesszük az alapléből és egy lapostányérra tesszük hűlni.
Egy nagyobb fazékban az apróra vágott hagymát olajon megdinszteljük. A karikára vágott sárgarépát, zöldséget, a nagy lukú reszelőn lereszelt céklát hozzáadjuk és megpároljuk. Párolás közben egy kis alaplét locsolunk rá.
Amikor a zöldségek már puhák, ráöntjük a sűrített paradicsomot és a maradék alaplét. Végül beletesszük a hidegen kisebb darabokra szeletelt húsokat, a káposztát, majd ízestjük kaporral és olívabogyóval. A leves akkor van kész, amikor a káposzta roppanós benne.

Tálalás:
Forrón tálaljuk és a tetejére ízlés szerint citromkarikát valamint tejfölt teszünk.


Jó étvágyat!

Pastára fel, azaz a Pasta Manufaktura


Péntek esti belvárosi forgatag, az utcán még így este kilenc után is nagy a forgalom. Jól esne most valamilyen pikáns vacsora; az ötlet jó, de a kivitelezést illetően lisztérzékenyként nem vagyok egy könnyű eset. Eszembe jut egy tésztázó, ahol már nem egyszer megfordultam és isteni a Pasta Arrabbiata. Menjünk hát oda! A legjobb barátomnak nincs kifogása ellene, hiszen nem járt még ott és kíváncsi lett a helyre.


 Belépve a Pasta Manufakturába mosolyogva köszön a pultnál a személyzet  és rendeléskor elmondják, hogy a gluténmentes tésztára, amit  itt helyben készítenek el  egy negyedórát várnom kell. Elhangzik az, amit minden valamire való tésztázóban feltesznek al dente-re főzzük? Másnak ez egy szimpla kérdés, de annak, aki tudja, hogy a kukoricalisztből készült tészta esetében, ha egy perccel is tovább főzzük, akkor teljesen szétfő, annak jól esik ez a figyelmesség.


A tésztára várva kényelmesen elhelyezkedünk a modern piros spagetti csilláros, ám mégis meghitt kávéházi hangulatban.


 Miközben az élet nagy dolgairól csevegünk megkóstoljuk a bodza szörpöt, ami mellesleg tartósítószer és színezékmentes, valamint gyümölcscukorral készülő termék.  Az íze a nagymamám házi szörpjének az ízét idézi fel és azokat a vidám nyarakat, amiket nála töltöttem el annak idején. A tésztát kihozzák és pillanatok alatt el is fogyasztom, méltó megkoronázása a fárasztó hétnek. Végül vidáman távozva és az ajtón kilépve már tudtam, hogy valamilyen plusz megfogott ebben a helyben, ezért szívesen írnék róla.


Így visszatértem hát egyik este, hogy az étterem sokszínűségéről teljes képet kapjak és elbeszélgettem Gombolai Attilával a Pasta Manufaktura marketing tanácsadójával.  A tavaly nyílt étterem modern és egyben egyszerű vonalaival otthonos.


Meggyőződésem, hogy Attila elárulja, hogy a Pasta Manufaktura párja Olaszországban létezik, hiszen egyértelmű, hogy egy gyorsétterem paradicsomos bazsalikomos szósszal vagy a fűszeres bolognaival csak olasz lehet. Meglepetésemre kiderül, hogy magyar tulajdonosok álma vált valóra, ezzel az étteremmel, ami egyedülálló az egész világon.


 A beszélgetés közben megérkezik a tésztám is, az ínycsiklandozó illatú Pesto Genovese, aminek kellően fokhagymás az íze, pont olyan amilyennek lennie kell.  Itt megragadnám az alkalmat, hogy megjegyezzem, hogy bármikor betérek ide a kiszolgálás kifogástalan. Figyelnek az emberre és visszakérdeznek, hogy ízlett –e a tészta.  Azt is mondhatnám, hogy a mosoly lehetne az itt dolgozók védjegye, ami a mai rohanó világban ritka. Attila elárulja, hogy az alapelvük a minőségi vendéglátás, ezért nemcsak a designnak (amit Paller Eszter és Koczoh Judit belsőépítész tervezett) kell lenyűgözőnek lennie vagy a tésztáknak finomnak, hanem fontos a számukra, hogy az ide betérő vendégek valóban elégedettek legyenek.


Ügyelnek arra, hogy akár kutyával jár erre az ember akár gluténérzékeny jól érezze magát, sőt még kis gyerekesekre is gondolnak, így a gyerkőcök külön színes tésztából választhatnak. A lisztérzékenyeknek lehetőségük van többféle feltét közül választani és mindezt felár nélkül tehetik meg, tehát nem aranyáron, hanem ugyanannyiért, mint bárki más.  A szószokat, a currys kacsát vagy a fűszeres báránygombócot nem itt készítik el és a tészta is előfőzve levákumozva érkezik (kivéve a gluténmentest) és itt főzik készre. Ez a tény, azonban a harmonikus ízeken nem változtat, sőt a gyorsaság előny, mert az étel 5 perc alatt kész van.


Azon az óminózus péntek estén hazafelé azon gondolkodtam, hogy mit fogok írni a papírdobozból való evés kultúrájáról, majd nagy meglepetésemre pár napra rá, már tányéron tálalták a tésztákat. Ez a megújulás folyamatos, a kínálat változni fog és a desszertek repertoárja is idővel bővül majd, az elnevezéshez méltón kézműves manufaktúrák termékei kerülnek a pultra.


 Fontos számukra, hogy a vendégek jól érezzék magukat és a falakon lévő közlemények felhívják a figyelmet arra a tényre, hogy másokat támogatni jó dolog. A pénztárnál fizetéskor kapott koronggal két alapítványt lehet támogatni. Kíváncsian megkérdeztem, hogy honnan jött ez az ötlet. A válasz nagyszerűsége az egyszerűségében rejlik, az egyik tulajdonos szeret biciklizni, míg a másik nagy kutyabarát. Így született meg az Együttműködés a Magyar Kerékpárosklubbal, amiben az tetszik, hogy felhívják a figyelmet arra, hogy a legtöbb ember szeret biciklizni és sokkal többen járhatnának azzal, így a város légszennyezettsége csökkenne. 


 A másik a NOÉ Állatotthon támogatási projekt, aminek keretében a befolyt összeget egy itató rendszer kialakítására fordítják, hogy jobb soruk legyen a kutyáknak.  Apropó, ha már a kutyáknál tartunk, akkor újra megemlíteném, hogy igen ez egy kutyás étterem, azaz a gazdi nyugodtan betérhet négylábú kedvencével és akár megebédelhet! Ritkák az ehhez fogható kezdeményezések a jól menő belvárosi éttermek sorában, pedig ezek egyszerű gesztusok.


Rákérdeztem arra is, hogy miért nem látok a közösségi oldalukon kép megosztós nyereményjátékot. Nos, a marketing szakember álláspontja lenyűgözött: nem mindegy, hogy az ember posztol, mert hírt szeretne generálni, vagy ügyel arra, hogy amit közzétesz, annak hírértéke legyen. Nem a like-ok magas száma a lényeg, hanem hogy olyan internetes közösséget alakítsanak ki, akik valóban jártak már náluk és szívesen visszatérnek.


Sikerült-e a titokra fényt derítenem, hogy mi a Pasta Manufaktura titka? Igen, az a pozitív érzés, amikor az ember beül hozzájuk és egyszerűen csak jól érzi magát, miközben harmonikus környezetben a pastáját fogyasztja. Egyedülálló a franchise éttermek sorában, amely méltán megállná a helyét más országokban is.


Gyömbéres vitaminturmix


Télen nagyon könnyű megfázni, ahogyan a melegből kimegyünk a hidegbe vagy akár megemlíthetném a tömegközlekedés okozta baci forrásokat is. Ki ne ismerné az érzést, amikor  a buszon vagy a metrón a mellettünk álló ránk köhög és mi rögtön arrébb menekülnénk, de a tömegben nincs hova. Egy szó mint száz jól jön egy kis vitaminbomba. Nem kell hozzá más csak egy kis citrom, grapefruit, alma, sárgarépa és méz és  a bátrabbak egy kis darab nyers gyömbért rakhatnak hozzá. Egy pohár vitamin- és egyben energiaturmix feldobja a  szürke téli hétöznapokat és nem utolsósorban még finom is.


Hozzávalók:
/2 főre/
2 db sárgarépa
2 db alma
2 db grapefruit
1 citrom
egy kis darab gyömbér
ízlés szerint méz

Elkészítés:
Az almát, a répát és a gyömbért megpucoljuk turmix gépbe tesszük és felaprítjuk.  A grapefruitnak és citromnak a kifacsart levét hozzáadjuk, majd mézzel ízlés szerint ízesítjük.


 Röpke 10 perc alatt kész van és máris hátradőlve elégedetten fogyaszthatjuk.



Lady Lavender bonbon készítő tanfolyam, azaz betekintés a kézműves csokoládé világába



A csokoládé mindig  vonzott engem, kicsit Gombóc Artúrnak éreztem magam, hiszen mindenféle csokoládét szeretek lehet az kerek, szögletes, lyukas, lapos, rövid vagy potya csokoládé. Igazából a vágy, hogy megtanuljam a bonbonkészítést körülbelül másfél éve már motoszkált a fejemben, amikor Brugge-ben előttem készítették a híres belga pralinét. A gasztronómia tág tengerében való útkeresésemben aztán visszatérő elem lett a bonbon. Ősszel a születésnapomkor megleptek egy asztalnyi kézműves bonbonnal a kedvenc kézműves csokoládé manufaktúrámtól a Lady Lavendertől. Szóhoz sem jutottam, mint lelkes gasztroblogger nem bírtam megállni és fotóztam, majd túl az első örömkönnyeken és a csoki okozta "sokkon" elkezdtem kóstolni őket. Hihetetlen volt Gulyás Gyönyvér csokoládékészítő mester ízvilágába  alaposabban  belekóstolni, hiszen 42 féle ízt rejtettek a dobozok.


Rájöttem arra, hogy végleg a csokoládé szerelmese lettem. Innentől kezdve egyenes út vezetett a Lady Lavender bonbon készítő tanfolyamra. Régi ismerősként mosolyogva köszöntött Gulyás Gyöngyvér, akinek az egyedi ízvilágú bonbonjairól már többször írtam. Rögtön megtetszett a hangulatos kis budai műhely, ahol a titkokat elleshettem. 


Az étcsokoládét először 40-45 fokosra felmelegítik, majd visszahűtik  31-32 fokosra. Könnyűnek tűnt első ránézésre, ahogy a forró csokoládét a márványlapra ráöntjük majd ide –oda  tologatjuk rajta és vicces, ahogy végtelen jeleket írunk le a csokoládéban.


Természetesen Gyöngyvér már a csokoládé állagából maghőmérő nélkül tudta, hogy most kész van a temperálás.  A csokit polikarbonát formákba öntöttük, majd egy hirtelen mozdulattal fejjel lefelé fordítottuk.


Pontosan annyi csokoládé marad a formában, amennyi szükséges egy szép csokiburokhoz, azonban ha nem jól temperáltunk, akkor az összes kifolyik.


Ezután következhetett a töltelék elkészítése, amely némi gondolkodást igényelt az ízesítést illetőleg, mert a bőség kánaánját véltem felfedezni a fűszeres polcon.


Szokatlan volt azaz érzés, hogy néha akár az egész kezed is tiszta csoki lehet, így nehezen tudtam betelni közben az édes látvánnyal.


Végül készült ibolyás, gyömbéres, chilis, rózsaborsos, narancslikőrös ganache (tejszínes csokoládékrém). Fontos információnak tűnt, hogy a töltelék sem lehet túl forró, hiszen az elkészült csoki burkot nem szabad megolvasztani vele.


A habzsákkal való bonbontöltés után végül temperált csokoládéval fedtük be őket, alaposan ügyelve arra, hogy a felesleget lesorjázzuk, majd egy fél órára hűtőbe kerültek.


Megtudtam, hogy Gyöngyvér nemcsak gasztro fesztiválokon, hanem céges  rendezvényeken is részt vesz, sőt esküvőkre köszönőajándéknak szintén készít bonbont. Elmesélte, hogy egy álma vált valóra a saját csokoládé manufaktúrával. Kiélheti a kreativitását a hétköznapokban és a szenvedélye egyben a munkája. Azt láttam rajta, hogy ki tudja hány ezredik bonbont készíti, mégis ugyanolyan lelkes, mintha először tenné.


Az érzés, amikor a tökéletes bonbon szemek kiesnek a formából méltó befejezése lett az érdekes és vidám délutánnak. Az már csak hab volt a tortán, hogy a bonbonok nemcsak szépek lettek, hanem isteni ízűre is sikerültek. Ajánlom azoknak, akik minőségi időtöltésre vágynak, hogy töltsenek egy kreatív délutánt a Lady Lavenderrel.

Túrótorta eperöntettel


Egy újabb receptversenyre készültem a hétvégén, ahogy lett egy kis időm a csokizástól. Így a  frissen beküldött receptemet ajánlom mindenkinek, aki bűntudat nélkül szeretne nassolni, hiszen az összetevők között nem szerepel sem cukor, sőt liszt is csak a forma meghintéséhez.


Hozzávalók:
4 tojás
3-4 ek. folyékony édesítőszer
20 dkg  Rama
1 kg túró
1 citrom és a reszelt héja
2 csomag vaníliás pudingpor
300 g eper
kevés vaj és liszt
Gluténérzékenyek Haas pudingot és kukoricalisztet használjanak.


Elkészítés:

Egy tálban elkeverjük a tojássárgákat habosra verjük az édesítőszerrel és a  puhára olvasztott vajjal. Beletesszük a túrót, a pudingporokat, a reszelt citromhéjat és kifacsart levét összedolgozzuk, majd  a tojásfehérjékből keményre felvert habot óvatosan belekeverjük. A tortaformát kivajazzuk, megszórjuk liszttel és beleöntjük a túrós masszát. Előmelegített sütőben 180 fokon 45-50 percig sütjük, fogpiszkálóval ellenőrizzük, hogy megsült-e már. Az epret felfőzzük, majd összeturmixoljuk és ízlés szerint édesítőszert adunk hozzá.


Tálalás:

Az öntettel lelocsoljuk a tortát és eperszemekkel díszítjük.



Jó étvágyat!

süti beállítások módosítása