Sokan csak legyintenek, hogy ugyan már csirkecombot sütni mindenki tud, csak bedobod a tepsibe és megsül magától. Ezzel a ténnyel nem tudok vitatkozni, ám ettől függetlenül nem biztos, hogy a végeredmény olyan, hogy mind a tíz újjadat megnyalod utána.  A csirkecomb szeretete nálam állítólag három éves koromban kezdődött.  Egy családi legenda kering róla, hogy volt egy ebéd  Aradványpusztán a dédszüleim tanyáján, ahol kis örökmozgóként a kezembe adták a csirkecombot, amivel szaladgáltam a házban. Apámnak csak az tűnt fel, hogy hogyan lehet, hogy a gyerek a harmadik nagy csirkecombbal tűnik el, elindult megkeresni.  A dédi lépcsőjén talált rám, ahol a kis fekete pulival ketten ettük a csirkecombot, egyet én haraptam, egyet a kutyus. A csirkecomb iránti szeretetem a későbbiekben sem múlt el. A nagymamám mellett megfigyeltem, ahogyan a tepsibe a fűszersóval meghintett csirkecomb mellé a klasszikus burgonyán kívül került, sárgarépa, fokhagyma, cékla néha egy kis brokkoli is és ezt mind megtűzdelte egy kis füstölt szalonnával vagy ha az éppen nem  volt kéznél akkor kolbásszal. A mai napig így készítem, mégis az íze mégsem teljesen olyan, mint az övé.
Télen ült a kandalló mellett, amikor  tudta, hogy mikor érkezünk kikészítette a tetejére a  csirkecombbal teli kis tepsit, hogy melegen frissen tegye elénk az asztalra. Hogy mi az igazán finom sült csirkecomb titka? Az a szeretet, ahogyan másoknak elkészítjük.

Hozzávalók:
1kg csirkecomb
3-4 kisebb burgonya
2 szál répa
1 nagy fej főtt cékla
pár kocka szalonna
fűszersó sültekhez  való
3 gerezd fokhagyma
só

Elkészítés:
A csirkecombokat folyó víz alatt alaposan megmossuk, majd megszórjuk fűszersóval. Olajjal kikent tepsibe teszzük, majd a többi megpucolt apróravágott hozzávalót a csirkecombok közé tesszük, Végül szallonával megtűzdeljük, megszórjuk a felkarikázott fokhagymával. Előmelegített sütőben negyvenöt percig sütjük majd tizenöt percig pirítjuk.

Kóstoltál már békát? Ha nem akkor, ez a kicsit szokatlannak tűnő téma neked szól! Egyik nap a barátnőimmel egy étteremben vacsoráztunk, amikor az étlapon a vörösboros békaragun akadt meg a szemem. Sohasem ettem békát, mindig érdekelt, hogy vajon milyen lehet az íze, ezért filóztam rajta, hogy megkóstolom. A döntésen hezitálva, hogy igen azaz béka, vagy nem és maradok a megszokottnál, hirtelen bevillant egy gyerekkori ének.

Az unokatesómmal olyan öt évesek lehettünk, amikor  énekelték nekünk, mondjuk korántsem a békacomb miatt, hanem mert a vezeték nevünk szerepelt benne. Nekünk az elejét is átköltötték a nagyszülők, semmit sem bíztak a véletlenre. 

"Bíróéknál ég a világ, sütik már a rántott békát, zimme-zumm zimme-zumm rece-fice bumm-bumm-bumm! Bíró Marcsa odakapott, békacombot ropogtatott, ..."

Az emlék bevillanásának a hatására  a béka győzött,  kiváncsian vártam, hogy a pincér kihozza. Az étel tálalása és az illata megnyerő volt.. Az első falat előtt, győzködtem magam, hogy ne kísértsen a járdán ugráló kis zöld béka ártatlan képe. Aztán arrra gondoltam, hogy ugyan már otthon falun disznót is vágtunk, nincs is nagy különbség. Sikerült elvonatkoztatnom a ténytől, hogy egy béka combot kóstolgatok. Hogy milyen volt az íze?
Isteni finom! Gyenge hús,amihez a gomba és a pikáns fűszerek remekül illenek, kicsit a nyúl húsának az ízét jutatta az eszembe.
Minden ínyencnek ajánlom, hogy akár raguként, akár sülten kóstolja meg a békát!

Minden évben változtatok az  adventi koszorún, egy fakorongos koszorú alapot újítok fel és variálom különböző színű gyertyákkal. Tavaly olyan szinten sikerült elpakolnom, hogy idén hiába kerestem kétszer is a gardrób egyik rejtett cipős dobozos zúgában sem sikerült megtalálnom. Gondoltam, megcsinálom akkor a szokásos fűszeres adventi koszorúmat, azonban rájöttem, hogy nem maradt hozzá elég fahéjrúd. Egy fűszeres koszorút ugyanis két hete már elkészítettem előre a vidéken lévő nyaralónkban. Szóval egy héttel ezelőtt tehetetlenül álltam a konyhában vasárnap este amegvásárolt új gyergyákkal a kezemben. Bántott, hogy az adventi hagyományt idén nem fogom tudni megtartani. Van valamilyen megfoghatatlan gyerekkori varázsa, amikor advent vasárnap ég a gyertya az asztalon. Hirtelen ötlettől vezérelve elővettem egy üvegtálat, teamécseseket és a karácsonyfadíszeket. A kevesebb néha több elvét vallom,  ezaz egyszerű dísz is meghitté varázsolta az estét, oly annyira, hogy csak most vettem "papírra" az ötletet.

Hozzávalók:

• egy üveg tényér ( bármilyen szép tányér)
• 4 teamécses (lehetőleg legyen benne egy másszínű)
• apró díszek, vagy fűszer: színesbors,fahéjrúd, szerecsendió

Nincs más dolgunk, mint a tányéron elrendezni, advent vasárnap pedig meggyújtani a gyergyákat rajta és hátra dőlni.

A lestyán a kedvenc kerti fűszernövényem, amelynek az íze a zellerére emlékeztet. Jellegzetes illata és markáns ízvilága semmivel sem téveszthető össze, több fűszerkeverékből ismerős lehet az íze. Ez az a fűszer, amely szinte minden ételt képes pozitív értelemben megbolondítani. Nagymamám ismertette  meg velem, a kertjében mindig több palánta volt ültetve, amelyből néha nagyobb lestyán bokrok fejlődtek ki. Kislányként gyakran kiküldött, hogy vigyek be egy-két friss zöld ágat a levesbe, szerettem magamba szívni lestyán illatát, ami érződött a kezemen. Aztán, a nyári szünetek kora lejárt, kevesebb időm lett lestyánt szedni a borsodi kis faluban. Évekkel ezelőtt egy meleg tavaszi napon a nagyinál ebédeltünk. A nagyi az ebéd után azt mondta, hogy van egy meglepetése a számomra. Kiment a konyhából egy pillanatra, majd amikor visszajött a háta mögött valamint rejtegetett. A szeme huncutul nevetett, elővett egy cserepes lestyán palántát. Ezt neked nevelgettem mondta, hogy Pesten az erkélyeden is legyen, hogy az otthon íze karnyújtásnyira legyen. 

Lestyán Levisticum officinale

Egy-két méter magas nővény üreges bordázott szárral, zöld szárnyasan összetett levelekkel. Klasszikus levesfűszer, a leveleit az utolsó tíz percben adjuk hozzá a készülő ételhez. Az íze passzol húsos egytálételekbe, frissen felaprítva túrós ételekhez is illik,  érdemes télre szárítva eltenni belőle. Használatát ajánlom az egzotikus ízek kedvelőinek. Magról könnyen nevelhető balkonládában vagy piacon palántaként is beszerezhető.

A házi készítésű szendvicskrémek szerelmese vagyok, vonz az újabb és az újabb ízek kipróbálása. Hogy miért készítsünk otthon szendvicskrémet? Mert könnyű elkészíteni őket, nem kell hozzá Jamie Olivernek lenned  csak összekevered az alapanyagokat és már kész is van.
Tudjuk, hogy milyen hozzávalók szerepelnek benne, sokkal egészségesebbek, mint a boltban kaphatóak, hiszen nem tartalmaznak ízfokozókat és tartósítószert. A hozzávalók mennyiségét tetszés szerint variálhatod. Érdemes krémes alapanyagot választani például mascarpone-t vagy natúr sajtkrémet, amibe máris belekerülhetnek a friss zöldségek, a különböző hagyma fajtákról már nem is beszélve. Remek alap lehet a tonhal vagy akár a különböző sajtok összepárosítása, bátran játszadozzunk az ízekkel.
Miben rejlik a titok? Az odafigyelésben, amikor szívvel lélekkel elkészítjük.

Következzenek kedvenc kenyérre kenhető receptjeim!

Juhtúrós  tavaszi szendvicskrém

Hozzávalók:
10 dkg juhtúró
1-2 szál újhagyma
3-4 db piros retek
1 levél  medvehagyma
3 evőkanál görögjughurt

Elkészítés:
A zöldségeket kisebb darabokra vágjuk és a többi hozzávalóval elkeverjük. Sózni nem szükséges, a juhtúró elég sós. Teljeskiőrlésű pirítóssal fogyasztjuk. A felhasznált zöldségek mennyisége ízlésünknek megfelelően változtatható.

 Mascarponés-lilahagymás szendvicskrém

Hozzávalók:
1 doboz mascarpone
1 fej lilahagyma
20 dkg sonka
egy csipetnyi só

Elkészítés:
Az apróra vágott lilhagymát és a sonkát belekeverjük a mascarponéba, majd ízlés szerint sóval ízesítjük.

Újhagymás sajtsaláta

Hozzávalók:
5 db tojás
15 dkg trappista sajt
10 dkg füstölt sajt
ízlés szerint zöld újhagymának a szára
2 cikk fokhagyma
2 dl tejföl
4 ek. majonéz
1 ek. folyékony édesítő
só

Elkészítés:
A sajtokat és a keményre főzött kihűtött tojásokat nagy lyukú reszelőn lereszeljük, a fokhagymát kis lyukú reszelőn szintén. A tejfölt a majonézzel, a sóval és az édesítővel elkeverjük és ezt az öntetet hozzáadjuk a száraz hozzávalókhoz és összekeverjük. Az újhagyma szárát apróra felvágjuk és szintén belekeverjük a sajtos masszába. Az elkészült salátát egy éjszakán hagyjuk a hűtőben állni, hogy az ízek összeérjenek.

Lilahagymás tonhalkrém:

Hozzávalók:
1 tonhal konzerv
2 ek. vaj
3 ek. majonéz
1 lilahagyma
só, bors

Elkészítés:
A hagymát megpucoljuk és felaprítjuk. Egy műnyag tálba beleöntjük lé nélkül a tonhalat, majd  belekeverjük a vajat, a majonézt és végül az apróravágott hagymát. Habosra keverjük és meleg pirírósra kenve tálaljuk. Az igazán beválallósak a pirítóst előtte fokhagymával megkenhetik és a tetejére is tehetnek lilahagyma karikát. 

Chilis  sütősökkrém:

Hozzàvalók: /4-6 főre/
1 kisebb sütőtök
3 gerezd fokhagyma
1 citrom leve
chili izlès szerint

Elkészítès:
A sütőtököt megmossuk, feldaraboljuk a magjàt eltàvolítjuk. Előmelegített sütőben 180 fokon körülbelül másfèl óra alatt megsütjük. A kihűlt sült sötőtökbe belekeverjük a reszelt fokhagymàt. Vègül friss citrom levèvel ès chilivel ízesítjük.

Szeretem a halakat pédául a füstölt sprotnit fokhagymás kacsazsíros pirítóshoz. Egy harcsapaprikásnál túrós csuszával csak a kondérban főtt halászlé jobb, azonban a tonhallal nem voltam jó barátságban. Kifejezetten nem szerettem, egészen addig amíg  el nem kezdtem személyi edzőhöz járni.
Természetesen a heti három edzés mellett az étkezésbe is belenyúlt, ami olyan volt mintha a fogamat húzták volna. Amikor meghallottam, hogy mennyi mindent nem ehetek az áhított fogyás érdekében, akkor elment a kedvem a főzéstől. Nem elég a gluténérzékenység gondoltam, most lassan olyan leszek, mint a nyúl a sok a salátától. Saláta salátával  és a csirkemell mellett természetesen mit ajánlottak hozzá naná,  hogy tonhalat, mert  nemcsak kíváló fehérje forrás, hanem B3-, B12-, B6-vitamint, D-vitamint és még számos ásványi anyagot tartalmaz az Omega- 3 zsírsav mellett.
Azon a délutánon az edzés után nemcsak izomlázam volt, hanem eléggé sötétnek láttam étkezés terén a jövőt. Mivel az elhatározás  biztos volt, hogy lefogyok, ezért másnaptól kezdődött a tonhal beiktatása. A tonhalat próbáltam vonzó módon tálalni salátával, grillezett padlizsánnal, párolt zöldséggel még egyszer ehető virággal is. Igyekeztem minél színesebb alapanyagokat mellé válogatni, úgy tekintettem rá, mint egy ajándékra, ami jót fog tenni a szervezetemnek. Az első tonhalas vacsi nem nagyon ízlett, aztán a második és harmadik már egyrejobban a fent említett praktikáknak köszönhetően, végül az életem részévé vált a tonhal.
Szóval a titok, hogy fektessünk nagyobb hansúlyt a köretre, hiszen annak az íze fog jobban dominálni, mivel a tonhal nem túl karakteres. 

Köret ötletek:

A legegyszerűbb, ha a tonhalat salátával tálaljuk, mivel a zacskós saláta mixek szinte minden szupermarketben kaphatóak. Nem használok ilyenkor joghurtus dresszingeket, sem pedig öntet fűszerkeverékeket. Pici sót szórok rá és egy kis olívaolaj sprét.

Süssünk padlizsánt! lyenkor egy kicsit vastagabb karikákra vágom fel a padlizsánt és tefál serpenyőt használok, minimális mennyiségű olajon sütöm meg egy kis fokhagymás fűszersóval megszórva.

Készítsünk párolt zöldségeket! Például serpenyőben pároltam zöldborsó és kukorica mixet egy kis sóval és oregánóval meghintve.

Süssünk hozzá gombát! A serpenyőben egy kis fej vöröshagymát megpirítok és két marék apróra vágott gombát megsütök rajta. A másik variáció kis olajon megpirítom a gombát és zöldborsót adok hozzá, csipetnyi kakukkfűvel meghintve.

Ha meghoztam  a kedved a tonhal evéshez, akkor hajrá! Jó étvágyat kívánok hozzá!

Lehetséges az életmódváltás szenvedés nélkül? Igen! Saját bőrömön tapasztaltam. Éveken keresztül voltam túlsúllyos és még most sem mondanám magam nádszálkarcsúnak, azonban az elmúlt egy évben 15 kg-ot fogytam. Persze erre lehet legyinteni, hogy más ezt megteszi 3 hónap alatt fogyókúrával, meg személyi edzővel. A lényeg azonban, hogy  én ezt  a saját tempómban tettem meg.  Fokozatosan keztem el terhelni a közel 100 kg-os testemet, 4 hónap  úszás volt a kezdet, aztán váltottam személyi edzőre méghozzá nem is akármilyenre spártában jártasra.

Szóval nem bíztam semmit sem a véletlenre. Mi volt a célom? Hogy egészségesebb legyek, olyan egyszerű vágyaim voltak, minthogy ne lihegjek, ha felmegyek a lépcsőn, el tudjak menni túrázni az erdőbe, mindenhol találjak magamra ruhát, ha vásárolni szeretnék. Elsőként 10 kg-ot szeretttem volna lefogyni.  Aztán meg kellett találnom, azt a mozgásformát, amit szeretek így lett elsőként az úszás, aztán mire lett egy kis állóképességem és már élveztem a mozgást, akkor váltottam személyi edzőre. Azért tartottam fontosnak a fokozatosságot,  hogyha  lassabban a sajàt  tempómban változtatok, akkor könnyebben élem meg a változást, sokszor még akkor is amikor valójában nehéz. Nem kezdtem bele egyetlen divatos önkínzó fogyókúrába  sem, viszont az edzőnek kikértem a véleményét és megfogadtam a tanácsát az étkezésre vonatkozólag. Lemondtam a cukorról, a szénhidrát minimalizálva lett és a zsíros tejtermékeket is el kellett felejtenem.  Jött a csirkét csirkével, tonhalat tonhallal és a rengeteg saláta időszaka.

Előfordult, hogy bűnöztem-e? Néha igen. Ezt is bevallottam az edzőnek! Nyílván nem dícsért meg, ám nem is szedett le a tíz körmömről, azt mondta, hogy köszöni az őszinteséget ez a legfontosabb ahhoz, hogy együtt tudjunk működni. Sokszor volt és a mai napig is van izomlázam és nem mindig jó komfortzónán kívül lenni, de annál jobb érzés,  amikor megemelsz olyan súlyokat, amikre korábban még ránézni sem mertél.  Az elején nagyon türelmetlen voltam, hogy mikor kezdek már el fogyni. Àm a  mérleg nem akart megmozdulni, aztán kiderült, hogy a kilók  ugyan nehezen mennek le rólam, ám a nadrág méretek gyorsabban változnak,  tehát a fogyás centiben kimutatható. Centis lány lettem, miközben türelmet tanultam és ami a legfontosabb megszerettem a mozgást. Az edzés beleivodótt a hétköznapjaimba, az étkezésem is átformálódott. Ma már nem állok annyit mérlegre, hanem egyszerűen lejárok edzeni, mert szeretem. 
Hogy elértem-e a célom? Jó párat már igen, közben azonban újak születtek így mindig van, ami motivál.  Hogy mindezt, hogyan élem meg?  Több energiám van és úgy gondolom, hogy kis odafigyeléssel, rendszeres sportolással és kitartással semmi sem lehetetlen!  Igaz a mondás, hogy minden fejben dől el. 

Köszönet az edzőmnek Katának!

Hat éve, hogy kitaláltam, hogy önmegvalósítom magam és gasztroblogot írok. Honnan jött az ötlet?  Rosszkedvűen és náthásan a metrón utaztam, felpillantva egy plakáton ragadt meg a szemem, amelyről egy fiatal srác mosolygott vissza rám. Rögtön felismertem az egyik évfolyamtársam az a gimiből, ezek szerint könyve jelent meg. A Nyugatinál le is szálltam, bementem az első könyvesboltba és megvettem a könyvét, közben kicsit keserű volt a szám íze. Mindig az volt az álmom, hogy újságíró legyek, hogy cikkem jelenjen meg a Nők Lapjában. Neki sikerült írnia. Nekem miért nem? Otthon  a kezembe vettem a könyvet, pár óra olvasás után letettem. Megállapítottam, hogy a sztori zseniális és, hogy én a fasorban sem vagyok. Most mi lesz? Rádöbbentem, hogy ideje elkezdenem valóra váltani az álmomat. Imádok főzni, így kitaláltam legyen egy főzős és néha sztorizós gasztroblog. A blogolásról fogalmam sem volt. Beírtam a Google keresőbe, hogy  blogírás és este tízre létrehoztam egy oldalt. Másnap pedig neki álltam megfőzni az első receptet. Így kezdődött minden, nem tudtam, hogy lesz -e egy ember  is, aki ezt el fogja olvasni. Bizony lett! Aztán egyre és egyre több recept született, sokat sütöttem és főztem, receptversenyt nyertem meg, főzős tanfolyamon és számtalan gasztrofesztiválon vettem részt. Kaptam ajándékba szakácskönyvet, különböző mintájú tányérokat, alátéteket, konyhai kütyüket, szilikonformákat. Már ott tartottam, ott hagyom a multinacionális létet és szakácsnak állok, amikor egy hétfői napon megkaptam a diagnózist, hogy lisztérzékeny vagyok.
Emlékszem a doktornő megkérdezte, hogy a jó vagy a rossz hírrel kezdje? Mondtam kezdje a jóval. Hát továbbra is megehetem a sajtot, gondoltam magamban klassz nehezen bírnám tejtermékek nélkül. Mi a rossz hír? Maga lisztérzékeny, ezért fáj hónapok óta a gyomra. Fel sem fogtam, amit mondott, leültetett egy székre és  elkezdte sorolni, hogy mit jelent, mi az amit nem ehetek meg. Tulajdonképpen szinte semmit egy normál ember étkezési szokásaihoz képest. Első kérdésem az volt, hogy meddig? Ameddig él be kell tartania a gluténmentes diétát hangzott a válasz. Egyedül ezen a délutánon sírtam el magam, amikor a kórház előtti zebrán átmentem. Nem azon, hogy mit nem ehetek meg, hanem azon, hogy amit ezentúl megehetek, annak biztos szar lesz az íze és úristen, ha egyszer gyerekem lesz, neki is ezt kell majd ennie, mert az anyja csak ilyet főzhet otthon.
Aztán szépen lassan beletanultam és rájöttem, hogy az élet nem áll meg és ehetünk gluténmentesen is isteni ételeket. Készült a kakaós csiga,  házi kenyér és a számtalan sütemény, mégis még így is fele annyi szénhidrátot ettem, mint előtte. A blogolást nem hagytam abba, sőt kihívásként éltem meg, hogy megmutassam másoknak,  hogy ettől még gourmand marad az ember és ugyanúgy nagy kanállal tudja élni az életet. Ma már minden helyzetben feltalálom magam és sokszor még a gluténmentes kenyér is elmarad. A mérleg pedig 20 kilóval kevesebbet mutat, újabban pedig már mosolyogva mondok le a cukros dolgokról is. 
Hogy az álmom valóra vált-e? Igen, megvolt az a pillanat, igaz még nem nyomtatott formában, de a Nők Lapja Café gasztro rovatában megjelent több cikkem. Az egyik nagymamám  isteni puliszkájáról szól, amely  gyerekkorom ízvilágát idézi fel, nagyon tetszett a nagyinak is megilletődve hallgatta, amikor telefonon keresztül felolvastam neki. Vannak-e nehézségek? Igen akadnak, például nyáron a strandon csorog a nyálam egy lángosért vagy sóhajtok egyet amikor másnak veszek pékárút a pékségben és érzem az illatát. Rájöttem, hogy az a legkisebb gond az életben, ha valamit nem ehetek meg. Hogyha lehetőségem lenne cserélnék-e mással? Nem, hiszen akkor nem ugyanaz az ember lennék, mint aki most vagyok. 

Imádom a leveseket, ha van leves akkor minden rendben van. Ha csak leves van ebédre, még az is belefér nálam, nem baj, ha később készül el valami miatt a második fogás. Egyik családi ebéden körülbelül tízéves lehettem megállapítottam, hogy a nagyi húslevese sokkal finomabb, mint az anyámé. Anyám mosolyogva azt mondta, hogy ő is pontosan ugyanúgy főzi és kanalazta tovább a levest, majd végül kijelentette, hogy ő is finomabbnak érzi. A nagymamám annyit mondott, hogy  falun sokkal jobb az ivóvíz minősége, biztos ezért van. Közben persze elnevették magukat.

Az évek alatt a  kedvencem lett a palóc leves, amikor hazautazom anyám mindig azzal vár. Nem tudok az ízével betelni, így itthon is el szoktam készíteni. Hogy lehet, hogy ugyanúgy készítem el, mint anya és az övé mégis finomabb? Eszembe jutott, hogy tényleg a víz miatt van? Á dehogy, hiszen engem kislányként ezzel ugrattak, biztos más turpisság van a dologban.

Aztán anyám az egyik hétvégét nálam töltötte és neki állt főzni, ugyanúgy készítette el a kedvenc levesemet, mint én. Nagyon vártam, hogy megkóstolhassam és megint azt éreztem, hogy finomabb, mint az enyém. Majd kezdett derengeni, hogy ez a történet nem az összetevőkről szól. Nem is arról szól, hogy ugyanúgy készítünk  el egy receptet, hanem  arról, hogy ki készíti el nekünk. Az olyan étel mindig jobban esik, amit külön nekünk készítenek, hiszen tudjuk, hogy közben ránk gondoltak. Vannak olyan ételek, ami a szívünkhöz legközelebb állók tudnak a legjobban elkészíteni, hiszen bennünk van egy titkos összetevő a szeretet.