Őszi nyaralásom alkalmával Mallorcán jártam és természetesen gasztronómiai kíváncsiságomat nem tudtam levetkőzni. Idén szerettem volna ellátogatni tradicionális spanyol piacra,  kíváncsi voltam a Mercado Olivar hangulatára és arra, hogy milyen gyümölcsökre  bukkanok rá, amelyek itthon nem teremnek.

Kaktuszfüge:
A mediterrán sziget egyik jellegzetessége a kaktusz, mindenhol látni és sok helyen a haciendák kertjében bizony ott van hagyva a kaktuszfüge, amely narancssárga pompájában szinte koronája a kaktusznak. Sok árusnál láttuk kitéve, bevallom akkor még nem tudtuk pontosan mi ez, míg végül az egyik spanyol srácnál rákérdeztünk. Megtudtuk, hogy édes az íze és kíváncsiságunkat látva egyet ketté vágott nekünk. Figyelmeztetett bennünket, hogy óvatosan a belsejét kóstoljuk meg, mert szúr. Valóban meglepően finom a volt íze. Bár a kóstolás után még órák múlva is a szám szélét nyalogattam, mert így is belement egy-két tüske. Később otthon már rutinosabban  kanállal kanalazva csemegéztem belőle és kívülről is zacskóval fogtam meg.

Krémalma, cukoralma:
A gyümölcs pikkelyesnek tűnő kinézetére figyeltem fel először valamiért egy kicsit az articsókára emlékeztetett.  A mobilomon beírtam a keresőbe pikkelyesnek tűnő zöld gyümölcs és a képen kidobott találatok között megtaláltam.

Hogy milyen az íze? A héja keserű azt nem érdemes megenni,  tényleg nagyon édes, mint a cukor,  azonban  almára nem emlékeztet. Inkább körte és a  banán ízének  a keveréke adja a jellegzetes  ízét.  Idén már megtalálható itthon is a szupermarketek polcain, kóstoljuk meg bátran.

Papaya:
Mindig különlegesnek gondoltam és régóta vágytam arra, hogy megkóstolhassam. A külseje is nagyon egzotikusan néz ki, a piacon alig találni kis méretben. A magját kikaparva kell fogyasztani  és a gyümölcsöt kikanalazni. Kicsit csalódást okozott, nem volt különleges  a sütőtökre emlékeztetett az íze.

A szigeten kapható  ananász íze össze nem hasonlítható a nálunk kaphatóval. Friss és érett, puha és omlós, egyszóval isteni. A dinnyék közül a Mallorca melon nevű csak azt jelezte hogy a szigeten termesztett dinnye, ami világosabb színű, mint a sárgadinnye és az íze a olyan, mint nálunk itthon a mézdinnyéé.  A legnagyobb meglepetést a gömb alakú kemény gyümölcs  a maracuja okozta. Nehéz felvágni és narancssárga belső nyálkás magokat rejt, aminek az íze savanykás majd édes egy kicsit. Ebből zsákszámra tudna az ember falatozni.

Citrom:
Hihetetlen nemcsak a haciendák kertje van tele vele, hanem a  fővárosban is találhatunk citromfákat. Egyik nap kijöttem egy kávézóból és beállattam az előtte lévő fa árnyékába és felnézve citromok "néztek vissza" rám. Az ízük ugyanolyan, mint nálunk itthon azonban frissebbek, kisebbek  és a héjuk valamivel vékonyabb.  A spanyol emberek számára  a friss citrom olyan természetes, mint nekem az, hogy a nagyanyámnál nyár végén kimegyek a kertbe szilvát enni.  A gyümölcsök tesztelése még nem teljes, hagytam kóstolni valót jövőre is, kint élő barátaimnak  ezúton is köszönöm, hogy vendégül láttak a szigeten és hogy kóstoló partnerek voltak.

Ajánlom azoknak,  akik  mediterrán országba mennek nyaralni, hogy ne hagyják ki és kóstolják végig a számunkra különleges gyümölcsöket, hiszen új ízek felfedezése mindig feledhetetlen élmény!

Jártál már Olaszországban?  Érezted már a dolce vita életérzést? Igen? Akkor van egy jó hírem nem kell ezért Toszkánáig elmenned! Van egy bájos kis kávézó Budapesten, ahol megvan ez az érzés miközben az ember az olasz kávéját kortyolgatja. A hely atmoszféráját az olasz kuglófok, bonbonok, olívaolajok és borok mellett az antik bútorok és a falakon lévő toszkán tájakról készített képek még jobban fokozzák.
Mi teszi egyedivé ezt a hangulatos kis helyet? Az igazi firenzei ízvilágú sütemények, amelyeknek a receptjeit Federico Michele  Brilli hozta magával szülőhazájából.  A barátnőm szervezésében, abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy személyesen sütizés közben faggathattam Federicot: a családi hagyományokról, az olasz manufaktúrákról. 
Közben kóstolhattunk ricottás csokoládétortát, nutellás sajttortát vagy akár Cantuccinit is, amely egy omlós mandulás mogyorós desszert. Federico elmesélte, hogy a nagymamája olasz receptjeit használják fel, de előfordul, hogy olykor-olykor középkori receptet is kipróbálnak.
Megtudtam, hogyha a Panettone kelt tésztáját késői szüretelésű alkoholba mártjuk és utána sütjük ki, akkor sokkal tovább eláll. Nagyon megfogott Julianna néni története, akinek olívafa ligete van és nemcsak minőségi olívaolajat, hanem isteni narancs lekvárt is készít a házi üzemében. Legnagyobb meglepetésemre több fajta gluténmentes sütemény közül is választhattam és úgy láttam cukormentes süteményből is van kínálat.
Federico isteni olasz kávét főzött nekünk és én a csokis mandulás torta megkóstolása mellett döntöttem, amelynek annyira ízlett az íze, hogy nem állhattam meg, hogy meg ne kérdezzem a receptjét.
 - Meséljem el a titkos családi recept összetevőit?- kérdezte tőlem mosolyogva. Végül nemcsak a csokis torta receptjét árulta el, hanem több receptet még le is diktált nekem. Szinte fejben együtt sütöttünk és főztünk!  Éreztem, hogy fontos számára, hogy átadja azt tudást és életszeretet, amiben kint Olaszországban élt.
Mi tehát ennek a helynek a titka?
Finom firenzei ízvilágú süteményeket kóstolhatunk meg miközben élvezhetjük az olasz vendégszeretetet! A rohanó hétköznapokban érezhetünk egy kis mediterrán életérzést és ehhez elég ha egyszerűen betérünk  Federico "saját Toszkánájába".

Ezúton szeretnék köszönetet mondani Reninek, az Njoythestyle  írójának, aki a kezdetőktől  fogva hisz bennem és aki lehetővé tette, ezt a találkozást  Toscana Club Caffé&Shop tulajdonosával!

[gallery ids="3335,3334,3333,3332,3330,3329,3336,3322,3320"]

Faszenes vasalóval készült sonkás lepény? Igen! A Budai várban jártunk a Pálinka és Kolbászfesztiválon. Különleges pálinkákat kóstolgattunk, amely közül a Fruktárium kökény pálinkáját emelném ki, amely isteni volt. Majd a Zsendicénél belefutottam a Bükki sajtba, amit otthon nálunk a szomszédos faluban Mónosbélben készítenek. Kicsi a világ, így hát naná, hogy teszteltük a guszta sajttálukat is! Jöjjenek a képek, amelyek önmagukért beszélnek!

[gallery link="file" ids="3078,3079,3071,3077,3072,3069,3068,3070,3067,3076,3075,3073"]

A két évvel ezelőtti  Gourmet fesztiválon ismerkedtem meg Gulyás Gyöngyvérrel, akkor egyedi kézzel készített bonbonokat kerestem és megtaláltam a Lady Lavendernél. Nála több fajta különleges bonbont fedeztem fel például gorgonzolás, levendulás, juhsajtos-medvehagymás és szarvasgombás ízesítésűt is. Kicsit Gombóc Artúrhoz hasonlónak éreztem magam mert rájöttem, hogy mindenféle csokoládét szeretek lehet az kerek, szögletes vagy lyukas csokoládé. A gasztronómia tág tengerében való útkeresésemben visszatérő elem volt a bonbon. Azonban a vágy, hogy megtanuljam a bonbon készítést, akkor kezdett csak motoszkálni bennem, amikor Brugge-ben előttem készítették a híres belga pralinét.

Ismerős az érzés, amikor magunknak sem merjük bevallani, hogy mit szeretnénk? Ilyenkor szoktak szembe jönni a jelek és amikor már azt érezzük, hogy ez nem lehet véletlen, akkor teszünk érte, hogy ne is legyen az! Pár hónapra rá a születésnapom alkalmából megleptek egy asztalnyi kézműves bonbonnal, amely Gyöngyvér teljes ízrepertoárját tartalmazta. Innentől kezdve egyenes út vezetett a Lady Lavender tanfolyamára. A budai  kis műhelyben családias hangulatban megtanultam a bonbon készítés rejtelmeit. Gyöngyvér elmesélte, hogy a csokoládé manufaktúra létrehozásával egy álma vált valóra.

Idén az Édes napokon találkoztunk újra, először a Miele színpadánál, ahol interaktív bonbon készítő bemutatót tartott. Nagyon örültem neki, amikor megláttam és annak, hogy már ilyen felkéréseket kap. A bemutató után a   kiállító standjánál beszélgettünk. Hogy miről? Természetesen a csokoládéról és arról, hogy hogyan alakult az életünk. Elmeséltem neki, hogy a bonbon készítés mennyi örömöt okozott nekem és hogy egyik karácsonykor a Jézuska gránitlapot hozott, hogy a végeredmény tökéletes legyen. Közben kóstolgattam az egyre jobban bővülő választékát, a bonbonok mellett már találhatunk táblás csokoládét és "Álomkehely" nevű pohárkrémet is. Nemcsak különböző bonbonkészítő tanfolyamokon, céges rendezvényeken, fesztiválokon láthatjuk, hanem leánybúcsú keretében is  csokizhatunk vele.

Mit tanultam tőle? A bonbonkészítés technikáján túl, a hozzá szükséges alázatot és kitartást. Valamint azt, hogy az általunk készített bonbonnal hatalmas örömet szerezhetünk másoknak, a kreativitásunknak pedig semmi sem szabhat határt. Ha valamit szívvel lélekkel csinál az ember, akkor sugárzik róla a hitelesség, ez pedig egyenes út a sikerhez! Lady Lavender pedig megy az álmai után és megvalósítja azokat. Hogy mi a következő álma? Egy olyan csokoládé boltra vágyik, ahová ha bemegy az ember, akkor egy jó kávéhoz egy szelet süteményt is rendelhet a bonbon rengetegben. Láttátok a Csokoládé című filmet? Pont egy olyan kis üzletben látom magam előtt...

Szombaton a lezárt Andrásy úton megrendezésre került a 9. Street Food Show. Az őszi napsütésben rengeteg étterem állította ki finomságait.

Az ételek természetesen illetek a street food fogalmába. Kóstolhattunk tépett malac burgert, BBO csirkeszárnyat, Berlini Grillkolbászt, olasz pasztát vagy akár texas barbeque-t.

Édességekből sem volt hiány, valamint a kézműves sör és a pálinka kedvelői számára is volt miből választani.

Nagy népszerűségnek örvendtek a pohárból és kanállal fogyasztható levesek.  A Nyakleves kínálatát emelném ki, ahol választhattunk indiai csicseriborsó levest, orosz szoljankát vagy gyömbéres-kókuszos sárgarépa krémlevest. A leves repertoárjuk olvasgatása közben a vörösboros-csokis szilvaleves keltette fel a figyelmem.

Kiderült, hogy a levesek készítésekor kukoricalisztet használnak, így a lisztérzékenyek is bátran fogyaszthatják őket! Az ínycsiklandozó levesnek nem is tudtam ellenállni! Hogy milyen volt az íze? A szilva  savanykás és a reszelt csokoládé édes íze  nagyon finom vörösboros harmóniát eredményezett. Tovább haladva a Sonkás pultjánál különböző guszta sonkákból lehetett válogatni.

Az isteni sült kolbászukat grillezés Európa- és Világbajnoka Kurunczi József sütögette, akivel a prosciuttos  kolbászt kóstolgatva arról beszélgettem, hogy milyen prémium minőségű alapanyagokat használnak. A mellettem lévő kemencében közben Dunszt Zsolt szakács sütött mákos gubát.

Mint megtudtam  a kemencében sült mákos guba vanília sodóval és gyümölccsel kerül tálalásra. Jó volt látni, hogy "Józsi bá" és Zsolt őszinte szenvedéllyel beszél az ételek készítéséről, a grillezés iránti szeretetükről és hogy milyen közvetlenül osztanak meg recepteket az emberrel.

A vidám és közvetlen Sonkás csapatát látván most is megfogalmazódott bennem, hogy az igazi Street Food Show lényege nem a kiállítók sokrétűsége, hanem hogy olyan emberekkel találkozhatunk, akikkel közös a gasztronómia iránti rajongásunk. Fesztivál hangulatot kedvelőknek bátran ajánlom hát, ezt a szuper programot!

Idén is megrendezésre került a Budai várban a nagyszabású csokoládé és édesség fesztivál. Rengeteg program várta a látogatókat, a történelmi helyszín a gyönyörű kilátással már önmagában is hangulatos keretet teremtett. A vasárnapi őszi napsütésben a standok között sétálgatva megkapó látvány volt a rengeteg kézműves csokoládé.

Meg is állapítottam, hogy csokoládé készítő mesterek kreativitásának semmi sem szabhat határt.  Láthattunk állatfigurákat, csokoládé nyalókákat, számtalan alakú és ízű bonbont, csokoládé CD-t vagy akár csokoládéból készült szerszámos készletet is.

Úgy éreztem magam, amikor valaki megkérdezte tőlem melyik a kedvenc csokoládém, mint Gombóc Artúr, aki "habozás nélkül fújta, mint aki éjjel-nappal ezen töri a fejét: a kerek csokoládét, a szögletes csokoládét, a hosszú csokoládét, a lapos csokoládét és minden olyan csokoládét, amit csak készítenek a világon."

Idén azt tapasztaltam, hogy még több figyelmet kaptak az étel allergiások, hiszen rengeteg glutén-, cukor- tojás- és tejmentes édesség közül lehetett választani.  

A kiállítók között sétálgatva Delicia az ártatlan élvezet standja megragadta a figyelmem, ahol ötféle magból készült kenyeret kóstoltam meg. Isteni ropogós volt az íze, rá is kérdeztem a kenyérsütésük titkára. Így  az otthoni kenyérsütés rejtelmeiről beszélgettem a Andrássy Katalinnal, aki  egy egyszerű praktikát osztott meg velem. Érdemes fazékban sütőben sütni a kenyeret, az első tíz percben 200 fokon majd 180 fokon süssük tovább. A sütőből való kivétel előtt 5 perccel vizes ecsettel kenjük meg a tetejét, mindössze ennyi a gluténmentes ropogós héjú kenyér titka.

 A házi sütemények kedvelői  több program közül is tudtak választani a Miele gasztroszínpadán. A Miele Sztár Séfje Kis Sándor és Czipán Anett egy közös bemutatón megmutatta a közönségnek, hogy hogyan készül a Galette, a francia pite. Közvetlen és humoros beszélgetés közepette készült a sütemény, valamint látszott, hogy Anett profin mozog a konyhában.

Maga a pite egy kerek palacsintára emlékeztet, aminek a feltétje egyszerűen őszibarack darabokból áll és gorgonzola sajtból, a tészta szélei pedig végül körben felhajtásra kerülnek. 

A rusztikus kinézetű sütemény egyszerűségével lenyűgözi az embert, az őszibarack és  gorgonzola sajt ízvilága pedig tökéletesen kiegészíti egymást.  

A bemutató után Kis Sándorral pár szót tudtam váltani és amikor kiderült, hogy én is sokat sütök-főzök és írok is róla, egyszerűen azt mondta, "szeretem a gasztrobloggereket, mert ti jól tudtok főzni". Hát úgy gondolom, hogy sokat tanulhatunk a Miele Sztár Séfjétől.
Megemlíteném még  fitness kürtöskalács finomságát, a Gelato Rosa rézpálcával rózsaalakúvá formált egzotikus ízű fagylaltjait. A kávé rajongók is találhattak maguknak meglepő különlegességeket, érdemes volt megkóstolni például a sütőtökös café lattét.

 A jó idő, a színes csoki kavalkád, az érdekes program sorozatok és a sok finomság megkóstolása után mindenkinek javaslom, hogy a következő Édes Napok fesztivált semmiképp ne hagyja ki!

Forró nyári szerda estén mi más lehetne a legjobb időtöltés, mint egy borkóstolóval egybekötött prémium minőségű olajkóstoló?
Semmi más, ezt a barátaim is így gondolták, ennek a jegyében hívtak el a Pántlinka-Pödör estre, amit meglepetésnek szántak. Belvárosi borszaküzleten már messziről látszik a cégérme, amely hirdeti a Pántlika Pincészetet.

Az üzletben hangulatos környezet fogad, letisztult és természetes színek, a polcokon jobbnál jobb borok sorakoznak, mécsesekben gyertya világít, hangulatos sarok fahordóval, fehér abroszos asztalok borospoharakkal.

 A Pántlika Pincészet birtokigazgatója Mucsi Zalán mosolyogva fogadott.  A bemutatkozás után egy pohár habzó borral, ami alacsony alkohol tartalma és könnyed finom íze miatt a nyár slágere az est kezdete előtt  a borászatról beszélgetünk.

 Kiderül, hogy második generációs borász, ha lehet ezt mondani a vérében van. Tradicionális bor készítésére törekszenek a 41 hektáron, amelyből 20-at már organikus módon művelnek, hiszen így még jobb a bor zamata. A Balaton-felvidéki  borászat Dörgicsén található. A részleteket természetesen már nemcsak velem osztotta meg, hanem borkóstolás közben  a többi résztvevővel is. Mesélt  a borospincéről, majd a hitvallásukról, valamint a jelenről és a jövőről is.

Újdonság  volt a számomra, hogy a dűlők jól összegyűjtik a napfényt, ezért a hő visszaverődik. Így előfordulhat, hogy nemcsak nappal, hanem éjszaka is érhet a szőlő. Egész fürtöket préselnek ki, így korán kelnek szüretkor, hiszen nem lehet meleg szőlőt préselni. Jót derültünk a családi anekdotán,  hogy amikor 12 éves volt, mint minden gyereket, őt is érdekelték  a számítógépes játékok; de  az édesapja, azt mondta ne a számítógéppel foglalkozzon, hanem a préseléssel.

Zalánon azt láttam, hogy a munkája a hobbija és ha sose ér a végére, akkor se fárad el soha,  azaz ízig vérig borász. Felmerült a kérdés: vajon lesz-e , aki a borkészítés szeretetét tovább  viszi a családban? Kiderült, hogy az utánpótlás szerencsére már megvan; mert van egy kisfia, aki ugyan még csak 5 éves, de alig akar kiszállni a traktorból.

A kóstoló tematikájára ki kell térnem: egy bor kóstolását egy étel követte, amelyekben Pödör prémium olajjal vagy ecettel ízesítettek. Elsőként epret kaptunk Alma Balsamico Cremával, amelyhez remekül illett a Pántlika Bubi Rose.

 Majd ezt követték a dűlő szelektált borok és bagettek, amelyek túróvajjal vontak megkenve.

 Pödör háziasszonya  Pödör Krisztina az isteni  túrós vakrém receptjét is megosztotta velünk.  Íme az összetevők: túróvaj, só, bors, petrezselyem vagy újhagyma és lenmagolaj vagy camelina. A camelina olaj rögtön felkeltette az érdeklődésem és megtudtam, hogy prémium minőségű repce olaj egyik fatája, amelynek íze  remekül passzol zöldségekhez, salátákhoz és levesekhez is.

Aztán következett maga az olajkóstóló: a  svédasztalról, salátát, sajtot és sonkát válogattunk össze és ízesítettük különböző olajokkal. Megkóstoltam, a lenmagolajat, sárgabarackmag-olajat, makadámia dió olajat, a gyümölcs ecetek közül az alma-, a málna-, feketeribizli ecetet.

A hab a tortán a  híres piemonti mogyoróból hidegen sajtolt mogyoró olaj volt. Krisztina mesélt a családi vállalkozásról, hogy 100% -ig természetes, alaposan válogatott és tisztított alapanyagokat használnak és tapasztalt présmesterekkel dolgoznak. A prémium minőségű olajaik nem tartalmaznak tartósítószert.

Az olajok ízkavalkádja közepette rátérünk arra is, hogy nemcsak immunerősítő hatásúak, a hanem betegségek megelőzésében is hatásosak.

 A meggyes-mákos sütemény tejszínes krémmel, mind a tésztában és a feketeribizlis krémben mákolaj ízét fedezhettük fel, méltó megkoronázása lett az estének.

Elnyerte a vidám és gasztronómiai élvezetekben gazdag Pántlika-Pödör est a tetszésem.  Ajánlom a minőségi időtöltés híveinek, hogy vegyenek részt egy Pödör esten; ha pedig Dörgicse felé járnak térjenek be a Pántlika borászatba, mert érdemes egy-két üveg  jó bort beszerezni tőlük.

Lengyelországban jártam a hétvégén és nem tudtam betelni a havas Tátra látványával. Az úti célunk Nowy Targ volt, a bájos város nemcsak jellegzetes faházairól híres, hanem a szombatonkénti lengyel piacáról. Miután körbe jártuk a piacot és bőrholmikkal, lengyel sajtokkal gazdagodtunk, a sikeres bevásárló körút végét egy rönkház étteremben elfogyasztott ebéd koronázta meg. Symkowka, azaz a lengyel étterem a szerpentines úton elhaladva nem is látszik, mindössze egy nagy kapu hirdeti és rajta a felirat, hogy ott vendéglátó egység működik.

A meredek hegyoldalba vájt lépcsőkön ereszkedtünk le, ahol egy hatalmas rönkház látványa fogadott bennünket. Mindig tetszettek a rönkházak és a rajongásom fokozódott, amikor megláttam, hogy belül egy kisebb rönkház van sötétebb fából. Eredetileg  a kisebb ház, ami jelenleg  a konyhaként funkcionál, állhatott a hegyoldalban és a köré építették a nagyobbat, amiből az étterem lett.

Megérkezésünkkor  egy nagyobb csoportot vártak, így az asztalok többsége menü kártyával ellátva meg volt terítve, de számunkra is akadt üres asztal.

Kellemes környezet fogadott bennünket letisztult vonalak, kanadallóban lobogó tűz és pazar kilátás a hegyekre. Az asztal stílusosan volt megterítve gyertya valamint virág dekorációként kirakva.

Tetszett azaz ötletesség, hogy az evőeszközt egy kis gyékény kosárkában tették elénk, ami keményített csipke terítővel volt bélelve. Mosolygós fiatal pincérnő szolgált ki minket. Gluténmentes ételről érdeklődtem nála mosolyogva  türelmemet kérte és eltűnt a rönkházban, hogy a sheffel egyeztessen. Végül tejszínes bazsalikomos  paradicsom levest ajánlott  rizzsel tálalva, amit 5 percen belül fel is szolgáltak. Nagyon finom volt az olasz ízvilágot idézte fel a számomra és egyáltalán nem hiányzott belőle a cukor.

Másodikként egy nagy tálon szalonnával megtűzdelt saslikot kaptam, grillezett zöldséggel és héjában sült fűszeres burgonyával valamint szilvás szósszal.

A szüleim pedig egy kétszemélyes tálat rendeltek, sült kolbásszal, hússal, sült krumplival, héjában sült kruplival. Kaptak hozzá fokhagymás tejfölt, mustárt, majonézt, gombakrémet és egy nagy adag lila káposztát és reszelt répát.

Hatalmas adagot hoztak ki és isteniek voltak az ételek.

A fiatal pincérnővel beszélgetve kiderült, hogy Ánnjának hívják és vannak Budapesten rokonai és a nyáron pár napot majd itt tölt nálunk, lelkesen gyakorolgatta a köszönöm szó helyes kiejtését.

Megemlítettem neki, hogy nagyon tetszik ez a hely és amikor a fotókat készítettem a főzés iránti szenvedélyem is szóba került.

A  finom ebéd után a szemközti hegyek előtt felszállt a köd és újra eleredt az eső.

Elköszönéskor Ánnja átadott nekem egy képeslapot, amin a ház látható és a hátára egy egyszerű jó kívánságot írt rá  tollal:   "Best wishes for Your blog, Annja " Nagyon örültem ennek az egyszerű és szívből jövő gesztusnak. Ajánlom a Symkowka éttermet mindenkinek , aki Nowy Targ felé jár  és szeretne idilli környezetben finomat ebédelni és megtapasztalni, hogy milyen a lengyel vendégszeretet.