Lehetséges az életmódváltás szenvedés nélkül? Igen! Saját bőrömön tapasztaltam. Éveken keresztül voltam túlsúllyos és még most sem mondanám magam nádszálkarcsúnak, azonban az elmúlt egy évben 15 kg-ot fogytam. Persze erre lehet legyinteni, hogy más ezt megteszi 3 hónap alatt fogyókúrával, meg személyi edzővel. A lényeg azonban, hogy  én ezt  a saját tempómban tettem meg.  Fokozatosan keztem el terhelni a közel 100 kg-os testemet, 4 hónap  úszás volt a kezdet, aztán váltottam személyi edzőre méghozzá nem is akármilyenre spártában jártasra.

Szóval nem bíztam semmit sem a véletlenre. Mi volt a célom? Hogy egészségesebb legyek, olyan egyszerű vágyaim voltak, minthogy ne lihegjek, ha felmegyek a lépcsőn, el tudjak menni túrázni az erdőbe, mindenhol találjak magamra ruhát, ha vásárolni szeretnék. Elsőként 10 kg-ot szeretttem volna lefogyni.  Aztán meg kellett találnom, azt a mozgásformát, amit szeretek így lett elsőként az úszás, aztán mire lett egy kis állóképességem és már élveztem a mozgást, akkor váltottam személyi edzőre. Azért tartottam fontosnak a fokozatosságot,  hogyha  lassabban a sajàt  tempómban változtatok, akkor könnyebben élem meg a változást, sokszor még akkor is amikor valójában nehéz. Nem kezdtem bele egyetlen divatos önkínzó fogyókúrába  sem, viszont az edzőnek kikértem a véleményét és megfogadtam a tanácsát az étkezésre vonatkozólag. Lemondtam a cukorról, a szénhidrát minimalizálva lett és a zsíros tejtermékeket is el kellett felejtenem.  Jött a csirkét csirkével, tonhalat tonhallal és a rengeteg saláta időszaka.

Előfordult, hogy bűnöztem-e? Néha igen. Ezt is bevallottam az edzőnek! Nyílván nem dícsért meg, ám nem is szedett le a tíz körmömről, azt mondta, hogy köszöni az őszinteséget ez a legfontosabb ahhoz, hogy együtt tudjunk működni. Sokszor volt és a mai napig is van izomlázam és nem mindig jó komfortzónán kívül lenni, de annál jobb érzés,  amikor megemelsz olyan súlyokat, amikre korábban még ránézni sem mertél.  Az elején nagyon türelmetlen voltam, hogy mikor kezdek már el fogyni. Àm a  mérleg nem akart megmozdulni, aztán kiderült, hogy a kilók  ugyan nehezen mennek le rólam, ám a nadrág méretek gyorsabban változnak,  tehát a fogyás centiben kimutatható. Centis lány lettem, miközben türelmet tanultam és ami a legfontosabb megszerettem a mozgást. Az edzés beleivodótt a hétköznapjaimba, az étkezésem is átformálódott. Ma már nem állok annyit mérlegre, hanem egyszerűen lejárok edzeni, mert szeretem. 
Hogy elértem-e a célom? Jó párat már igen, közben azonban újak születtek így mindig van, ami motivál.  Hogy mindezt, hogyan élem meg?  Több energiám van és úgy gondolom, hogy kis odafigyeléssel, rendszeres sportolással és kitartással semmi sem lehetetlen!  Igaz a mondás, hogy minden fejben dől el. 

Köszönet az edzőmnek Katának!