Idén volt  tíz éve, hogy kiderült, hogy lisztérzékeny vagyok. Sosem fogtam fel ezt  az állapotot betegségként, bár papírom van róla, hogy életem végéig tartós fogyatékkal élő ember vagyok. Inkább úgy tekintettem erre az egészre,hogy kaptam az élettől egy második esélyt, hogy igazi hedonistaként mégis rá legyek kényszerítve az egészségesebb életmódra.  Igaz, hogy sokszor körülményes a diéta betartása, sok lemondással jár, drága a gluténmentes élelmiszer, mégis azt mondom túl lehet élni. Minden csak hozzáállás kérédése és fejben dől el, mert egy csomó mindent nem ehetek ugyan meg viszont cserébe egészégesen  élek. A mai napig meg tudok azon hatódni, ha valaki engem olyan étellel vár, amit megehetek. A  nagynéném ilyen tekintetben minden egyes alkalmommal elkényeztet, olyan családi ünnep nincs, hogy ő ne sütne vagy főzne nekem valami finomat. Legújabb sláger desszertek terén pont neki köszönhető, a rote grütze. A piros gyümölcsökkel készülő pohárkrém  elkészítése gyors és egyszerű. A nagy melegben még sütnünk sem szükséges, az íze pedig isteni.

Vigyázat gyorsan fogy!

Hozzávalók:
15 dkg eper ( bármilyen piros gyümölcs jó eper, málna, ribizli, áfonya)
1 csomag vaníliás puding
1/2 liter tej
cukormentes tejszínhab
3 marék cseresznye
folyékony édesítőszer
méz

Elkészítés:
Az epret folyó víz alatt megmossuk, majd apróra vágjuk és egy lábasban mézzel és egy kis vízzel együtt puhára főzzük. Egy másik lábasba beleöntjük a pudingport és a tejet apránként hozzáadva elkeverjük benne. Fontos, hogy csomómentes legyen, majd folyamatos kevergetés mellett felfőzzük. Ízlés szerint folyékony édesítővel ízesítjük, végül egy percig forraljuk. A poharakba elsőként a mézes epres szószból kanalazunk, majd ráontjük  vanília pudingot,  aztán a kimagazott cseresznye kerül a tetejére. Hidegen tálaljuk, cukormentes tejszínhabot fújunk a tetejére, valamint egy szem cseresznyével/ mentalevéllel díszítjük.

Köszönöm Henninek, a klassz receptet  és hogy minden alkalommal érződik az ételek ízén, hogy szerettel készíti nekem!

Páran mondták nekem, hogy a karantén harmadik hete lesz nehéz, el sem tudtam képzelni, hogy mire gondolnak, hisz annyi mindent lehet csinálni otthon. Aztán furcsa módon azt vettem észre, hogy éjjel egyre később kerülök ágyba, így reggel a teendőket is később kezdem el, ami zavar. Többet lettem online az internetes oldalakon, aztán egyre több hírt olvastam és elkezdtem híradót nézni. Az aggódás észrevétlenül még jobban beférkőzött az agyamba. Egy-két nap után, azt vettem észre, hogy az itthon főzött ételeket lefotózom, de már nincs kedvem írni róla vagy bárhol is közzé tenni. Ez volt az a pont, ahol megálltam és aznap este időben feküdtem le. Másnap elkezdtem főzős filmeket nézni és megengedni magamnak, hogy jól érezzem magam. Tudatosan kevesebb hírt néztem és reggelente értékeltem a reggelit és, hogy most végre van idő könyveket olvasni. Szép lassan kinyílt újra a világ és jobb lett az íze még az ételnek is. Kitaláltam, hogy mivel a szüleim több mint 100 kilóméterre élnek és nagyon hiányoznak, hogy megfőzöm azt a levest, amivel anyukám oly sokszor vár, ha hazamegyek.  Természetesen kértem tőle segítséget, így bár hacsak fejben is, de együtt főzőcskéztünk. Palócleves készült, amiről nem hittem el, hogy lehet olyan jó, mint az övé, hiszen anya csak egy van.  Ám nagyon meglepődtem, amikor kész lett, mivel  majdnem olyan lett az íze,  csak egy lehelletnyi különbséget véltem felfedezni. A levest kanalazva kedves emlékek jutottak az eszembe és mosolyogva hívtam fel, hogy ez bizony isteni lett! Karantén ide vagy oda, akkor is lehet az otthon íze az igazi!

A saját verziómban sertéscomb helyett csirkemell lett, habarás helyett 250 ml 20 % tejszínt használtam és nem volt friss kapor sem így  szárított ment bele helyette. Ilyen kis akadályok szerencsére nem vették el a kedvem, annyira vágytam egy kis hazaira.

Hozzávalók:
1 fej vöröshagyma
1/2 kg csirkemell
1/2 kg zöldbab
250 ml 20 % tejszín
szárított kapor ízlés szerint
2 cikk fokhagyma
1 tk. pirospaprika
2 nagyobb burgonya
só, bors
babérlevél
olaj

Elkészítés:
Először a csirkemellet alaposan megmossuk, majd apró kockákra vágjuk. A finomra vágott vöröshagymát olajon aranysárgára pirítjuk. Hozzáadjuk az összezúzott fokhagymát és megszórjuk a pirospaprikával. Rátesszük a kockára vágott húst, sózzuk és borsozzuk, majd fedő alatt félig puhára pároljuk. Időként adunk hozzá egy nagyon pici vizet. Amikor a hús félig megfőtt, hozzáadjuk a megtisztított és felkockázott burgonyát, a zöldbabot és egy-két babérlevelet valamint vízzel engedjük fel. Ízlés szerint száírott kaporral ízesítjük és lassú tűzön készre főzzük. Végül a  tejszínt a forrásban lévő leveshez adjuk és újra felforraljuk.

Melegen tálaljuk!

Jó étvágyat!

Kislányként álltam a konyhában köténnyel a derekamon és mosolyogva vártam a pogácsa sütést. Liszttel hintettem be a fából készült nagy gyúródeszkát. Megmértem a régi mérlegen a hozzávalókat, majd összegyúrtam a tésztát, emlékszem a nagymamám csak a  végén segített be, hogy összeálljon a tészta. Minden mozzanat érdekelt és szerencsés voltam, mert szinte minden munkafázisban részt vehettem.  A nagymamám egy pillanatig nem aggódott azon,  hogy elrontok-e valamit, ha valami nem sikerült megmutatta újra és együtt kijavítottuk. Szerettem közös  sütések vidám hangulatát, a sütőből áramló sült sajt illatát. A kisült pogácsákat a tepsiből szétválogattuk a "csúnyábbakat" ettük meg elsőként és szebbeket félretettük a többieknek. Büszke voltam minden egyes elkészült pogácsára, aminek az ízét a mai napig fel tudom idézni. A következő recept nem gluténmentes, egyszerűen a nagyié, amit még most is közel a nyolcvanhoz  ugyanígy készít el. Következzen, hát a titkos családi recept!

Hozzávalók:
0,5 kg liszt
25 dkg ráma
1 ek. zsír
2 tojás sárgája
2, 5 kg élesztő
1/2 dl tej
1 tk. cukor
2 dl tejföl
15 dkg trappista sajt
só

Elkészítés:

Egy bögrében langyos tejben elkeverjük a cukrot, majd felfuttatjuk benne az élesztőt. A mérlegen kimért lisztet beleöntjük egy nagy tálba és a Rámát szétmorzsoljuk  benne, pici sót szórunk bele, majd hozzáadjuk a tojássárgáját, a felfuttatott élesztőt majd a zsírt, a tejfölt és végül összegyúrjuk. A tésztát körülbelül egy órán át konyharuhával letakarva pihentetjük, a tésztának duplájára kell megkelnie. Enyhén lisztezett deszkán körülbelül egy centiméter vékonyra kinyújtjuk, majd a tészta tetejét bevágjuk és pogácsákat szaggatunk. A  kiszaggatott pogácsákat kivajazott és liszttel megszórt tepsikbe tesszük, a tetejét megkenjük a felvert tojássárgájával végül megszórjuk trappista sajttal. Előmelegített sütőben 190 fokon megsütjük.

Jó étvágyat!

Melyik néven ismered Tócsni, Lepcsánka vagy talán Mackótalp? Kóstoltad már ezt a jellegzetes tájételt? Ha még nem akkor itt az ideje! Az elkészítése egyszerű és könnyen beszerezhető alapanyagok kellenek hozzá. Kislányként álltam a konyhában és figyeltem, ahogyan az édesanyám egymás után sütötte ki őket a forró olajban, miközben  a konyhát belengte a fokhagymás illat, amire összegyűlt az egész család. Vidáman teltek el ezek esték és a kisült burgonya tallérok pillanatok alatt elfogytak fokhagymás tejföllel bőségesen megkenve. Jöjjön hát a családi recept! Ne feledjük, hogy az otthon tanult sütés-főzés, az amit magunkkal viszünk bárhová is megyünk a világban!

Hozzávalók:
/2 főre/
4-5 darab nagyobb burgonya
4 evőkanál liszt
/lisztérzékenyeknek kukoricaliszt/
2 gerezd fokhagyma
só, bors, petrezselyem
2 db tojás
1 dl tejföl+ 1 gerezd fokhagyma
étolaj a sütéshez

Elkészítés:
A meghámozott és megmosott krumplit és a fokhagymát lereszeljük. Hozzáadjuk a lisztet, a tojásokat, az apróra vágott petrezselymet és összekeverjük, végül sóval és borssal ízesítjük. A serpenyőben felhevített olajba másfél evőkanálnyi masszát teszünk, aztán a kanál hátával lepényekké formáljuk és vékonyra lapítjuk. A forró olajban 5-10 percig sütjük.

Melegen és ízlés szerint fokhagymával és sóval ízesített tejföllel megkenve tálaljuk.

Jó étvágyat!

Így az ünnepek elteltével valami egyszerűbbre vágyik az ember, nagymamám régi klasszikus zöldséges makaróni receptje jutott az eszembe. Mi lenne ha jénaiban megsütném mozzarella sajttal és a tetejére paradicsom karika kerülne? Az ötletet tett követte és nem sokára ínycsiklandozó illat szált a konyhában. Igaz a mondás a néha a kevesebb az igenis több.

Hozzávalók:
/4 főre/
50 dkg darált sertéshús
1 szál közepes sárgarépa
1 fél fej zeller
250 ml sűrített paradicsom
2 evőkanál oregánó
só, bors, babérlevél
1 evőkanál kristály cukor /vagy xilit/
2 fej vöröshagyma
50 dkg makaróni tészta
(gluténmentesnek a Pasta d'oro tészta)
2 kanál olívaolaj
2-3 óriás mozzarella
2-3 paradicsom
petrezselyemzöld

Elkészítés:
Elsőként megpucoljuk a sárgarépát, a zellert és a fehérrépát. A fehér- és a sárgarépát lereszeljük, külön és egy kis tálkába tesszük. Lábasban felhevített olajba először hozzáadjuk a zellert és pároljuk 5 percig, majd hozzáadjuk a többi zöldséget. Miután megpároltuk a zöldségeket, a darált húst beletesszük és mindkét oldalát fehérre pirítjuk. Egy kis  vizet öntünk bele annyit, amennyi épphogy ellepi a zöldséges húst, majd a meghintjük csipetnyi sóval, borssal, oregánóval és 1-2 db darab babérlevéllel. Az így kapott masszát  fedővel lefedve félig puhára, majd a sűrített paradicsomot hozzáadva teljesen puhára főzzük.
Közben a  forrásban lévő sós vízben félig puhára főzzük a spagetti tésztát. Ha leszűrtük a tésztát,  önthetünk rá egy kis olívaolajat, így nem ragad össze. A tésztát, a makaróni masszát  és mozzarella karikákat a jénai tálban rétegezzük, végül a tetejére paradicsom karika és szintén sajt kerül.
Előmelegített sütőben 180 fokon alufóliával lefedve 25 percig sütjük, majd 10 percig pirítjuk.

Tálaljuk melegen meghintve apróra vágott friss petrezselyemzölddel. 

Jó étvágyat!

Tócsni Észak-Magyarország jellegzetes tájétele. Kislányként sokszor álltam a konyhában és figyeltem, ahogyan édesanyám egymás után süti a tócsnikat és előfordult bizony, hogy úgy kellett rám szólni, hogy várjak, hogy hűljön egy kicsit, mert képes lettem volna forrón megenni. Sokan sokféleképpen hívják Mackótalp, Lepcsánka nálunk generációk óta Tócsni és mindenki szereti, jó fokhagymásan, ahogyan azt kell.
Az elkészítése egyszerű és könnyen beszerezhető alapanyagok kellenek hozzá. Ne feledjük, hogy az otthon tanult sütés-főzés, az amit magunkkal viszünk bárhová is megyünk a világban! Jöjjön hát  a családi recept!

 Hozzávalók:
/2 főre/
4-5 darab nagyobb krumpli
4 evőkanál liszt
/lisztérzékenyeknek kukoricaliszt vagy rizsliszt/
2 gerezd fokhagyma
só, bors, petrezselyem
2 db tojás
ízlés szerint tejföl
étolaj a sütéshez

Elkészítés:
A meghámozott és megmosott krumplit és a fokhagymát lereszeljük. Hozzáadjuk a lisztet, a tojásokat, az apróra vágott petrezselymet és összekeverjük, végül sóval és borssal ízesítjük. A serpenyőben felhevített olajba 1,5 evőkanálnyi masszát teszünk, aztán a kanál hátával lepényekké formáljuk és vékonyra lapítjuk. A forró olajban 5-10 percig sütjük.

Tálalás:
Rendkívül ízletes tejföllel megkenve vagy reszelt füstölt sajttal megszórva.

Jó étvágyat!

Fontosak a gyökereink, elárulom én ízig-vérig palóc vagyok. A szüleim az egyik nagy városból költöztek vissza a gyökereinkhez egy kis faluba. Mit jelentett ez nekem? Fiatalként a falusi élet túl unalmasnak tűnt, akkor ha bárki megkérdezte tőlem, azt mondtam én még mindig városi vagyok. Most már évek óta a fővárosban élek és ha megkérdezik tőlem büszkén vállalom én bizony falusi vagyok. Az évek alatt változhat az ember és az értékrendje. Szeretem az olasz, a  thai és a többi nemzetközi konyha jellegzetes ízvilágát is. Ám akkor érzem igazán otthon magam, ha hazait kóstolok. Palócként a kedvencem  a palócleves, főként akkor, ha az a családi receptünk alapján van elkészítve. Szerencsére a hozzávaló alapanyagokat télen nyáron be lehet szerezni, így miért is akarnám megunni...
Jöjjön  a családi recept!

Hozzávalók:
1 fej vöröshagyma
1/2 kg sertéscomb
1/2 kg zöldbab
1 nagy poharas tejföl
1 csokor kapor
2 cikk fokhagyma
1 tk. pirospaprika
2 nagyobb burgonya
só, bors
babérlevél
liszt
olaj

Elkészítés:
Először a sertéscombot alaposan megmossuk, majd apró kockákra vágjuk. A finomra vágott vöröshagymát olajon aranysárgára pirítjuk. Hozzáadjuk az összezúzott fokhagymát és megszórjuk a pirospaprikával. Rátesszük a kockára vágott húst, sózzuk és borsozzuk, majd fedő alatt félig puhára pároljuk. Időként adunk hozzá egy nagyon pici vizet. Amikor a hús félig megfőtt, hozzáadjuk a megtisztított és felkockázott burgonyát, a zöldbabot és egy-két babérlevelet valamint vízzel engedjük fel. A levest lassú tűzön készre főzzük. Tejfeles habarást készítünk és a forrásban lévő leveshez adjuk. Végül apróra vágott kaporral  ízesítjük.

Jó étvágyat!

A puliszka íze emlékeket idézhet fel? Városi kislányként nyaranta egy kis borsodi faluban úgy szívtam magamba a vidéki életet, mint ahogyan más levegőt vesz, mindenhol jelen voltam csetlettem és botlottam. A nagyinál ha kellett napközben festettem kerítést, etettem az állatokat és a gyomokat sem kíméltem a kertben. Esténként a haverokkal sátoroztunk, buliztuk, szalonnát sütöttünk vagy csak egyszerűen álltam az udvaron a hűséges Boby kutya társaságában és néztem, ahogyan a hegytetőket a lemenő nap színesre festi.
A reggelek kakaskukorékolással indultak, általában nem sokáig lustálkodtam, mert szinte magától kidobott az ágy. Gyakran álmosan - aki éjszaka legény legyen nappal is címszóval - mentem le a kávéillat után konyhába, ahol a nagymamám mindig reggelivel várt. Egyik reggel megkérdeztem tőle, hogy milyen az íze a puliszkának? Az étel neve olyan titokzatosan hangzott a számomra, hogy kíváncsivá tett. A nagyi meg volt lepve, hiszen ki gondolná, hogy egy tinédzser ilyen kérdést teszt fel kócosan pizsamában alig kinyílt szemmel. Nem tudott pontos választ adni, azt mondta, hogy az íze olyan, mint amilyennek a puliszkának lennie kell.
Másnap reggel, amikor beléptem a konyhába nem láttam az asztalon sem tojásrántottát sem bundás kenyeret, csak magányosan egy bögre tea állt rajta. Aztán a nagyi titokzatosan megfordult a tűzhely előtt és egy tál gőzölgő puliszkát rakott elém az asztalra. Életem első puliszkája nagyon ízlett és a mai napig őrzöm a nagyi mosolygós tekintetét. Azóta évek teltek el, sajnos most már ritkán van alkalmam nála reggelizni, mert a nyári szünetek kora lejárt. A főzés kapcsán a mai napig kérek tőle telefonon tanácsot, azonban már én főzöm otthon a puliszkát, aminek az íze nagyinál eltöltött nyári szünetek emlékét idézi fel bennem. Jöjjön hát a nagyi puliszka receptje!

Hozzávalók:
/2 főre/
fél liter tej
5-6 ek. kukoricadara
só, bors
feltétnek ízlés szerint sajt, tejföl, juhtúró
vagy pirított szalonna

Fél liter tejben megfőzzük a kukoricadarát. A tej mennyiségétől függően lesz az állaga félig kemény vagy híg. Ízlés szerint sózzuk és borsozzuk. Egyszerű reggeliként fogyasztva finom füstölt sajttal meghintve, ebédre pedig nagyon ízletes juhtúróval, tejföllel és sült szalonnával megszórva.

 

Az éttermek konyháit általában férfi szakácsok vezetik, ennek ellenére otthon a konyhában mégis kevés férfi  főz. Pedig az igazi férfi feltalálja magát, mert a tudása tovább terjed, mint a tojásrántotta. Nem feltétlenül félévente egyszer főz, hanem többször és azért mert szeret. Igaz, akkor gondosan választ receptet, körültekintéssel vásárolja meg az alapanyagokat. A teremtés koronájának célja, hogy a konyhaművészetét megcsillogtatva finom étel kerüljön az asztalra. Nemcsak a filmekben láttam eddig ilyet, hanem erre élő példa az édesapám, aki imád főzni, de nem ám csak bográcsban az udvaron. Jöjjön hát az ő zseniális harcsapaprikás receptje! Mellette én csak kukta voltam, figyeltem és kóstoltam!  Ne feledjük, hogy az otthon tanult sütés-főzés, az amit magunkkal viszünk bárhová is megyünk a világban!

Hozzávalók:
60 dkg harcsafilé
2 fej vöröshagyma
liszt az elősütéshez
500 g csuszatészta (gluténmentes)
250 g túró
20 dkg füstölt szalonna
1,5 dl tejföl
só, bors

Elkészítés:
A füstölt szalonnát apróra vágjuk és pörcösre sütjük. A szalonna zsiradékjában a kifilézett és besózott, kevés liszttel megszórt harcsakockák minden oldalát hirtelen megsütjük.
A hal darabokat kivesszük a zsiradékból és kis olaj hozzáadásával pörkölt alapot készítünk. Majd a kész pörkölt alapba a hal darabokat visszatesszük. Óvatosan rázogatva megpároljuk végül sóval és borssal ízesítjük, majd a tejfölt kikeverjük egy kisebb tálban a pörköltszafttal, végül besűrítjük vele a harcsapaprikást.
A tésztát al dentére főzzük, a harcsapaprikást túrós csuszatésztával és szalonnapörccel melegen tálaljuk.

Jó étvágyat!

A resztelt májjal sokan hadilábon állnak, bevallom évekig nekem sem volt a kedvencem. Akkor mitől változott meg mégis az ízlésem? Kislány korom óta folyamatosan kíváncsiskodom a konyhában, ez a tulajdonságom az idők során nem változott. Egyik hétvégén az édesanyám resztelt májat tett elém és nagyon meglepődtem, amikor megkóstoltam, mert egyáltalán nem volt keserű az íze. Megkértem hát, hogy készítsen egy újabb adag májat, hogy megnézhessem, mint kislány koromban a konyhában. Ám a májat én sütöttem ő csak mosolyogva az  instrukciókat adta. Mi tehát az igazi resztelt máj titka? Az odafigyelés, amivel készül. Ne feledjük, hogy az otthon tanult sütés-főzés,  az amit magunkkal viszünk bárhová is megyünk!

Hozzávalók:
50 dkg disznómáj
2 fej hagyma
1 ek. őrölt pirospaprika
1/2 dl olaj
só, bors
majoranna

Elkészítés:
A májat megmossuk és az erektől megtisztítjuk, majd kis csíkokra aprítjuk. A vöröshagymát  felszeleteljük, majd a felhevített zsiradékban félig megdinszteljük, majd hozzáadjuk a májat. Gyors kevergetés mellett körülbelül 5 perc alatt puhára sütjük. Fontos  a magas hőfok és a gyorsaság, mert ha túlsütjük, akkor a máj kemény lesz. Végül pirospaprikával megszórjuk és ízlés szerint sózzuk, borsozzuk, valamint egy csipetnyi majoránnával meghintjük.

Tálalhatjuk burgonyapürével, rizzsel vagy a bátrabbak egyszerűen fogyaszthatják kenyérrel és savanyúsággal.
Jó étvágyat!