Fontosak a gyökereink, elárulom én ízig-vérig palóc vagyok. A szüleim az egyik nagy városból költöztek vissza a gyökereinkhez egy kis faluba. Mit jelentett ez nekem? Fiatalként a falusi élet túl unalmasnak tűnt, akkor ha bárki megkérdezte tőlem, azt mondtam én még mindig városi vagyok. Most már évek óta a fővárosban élek és ha megkérdezik tőlem büszkén vállalom én bizony falusi vagyok. Az évek alatt változhat az ember és az értékrendje. Szeretem az olasz, a  thai és a többi nemzetközi konyha jellegzetes ízvilágát is. Ám akkor érzem igazán otthon magam, ha hazait kóstolok. Palócként a kedvencem  a palócleves, főként akkor, ha az a családi receptünk alapján van elkészítve. Szerencsére a hozzávaló alapanyagokat télen nyáron be lehet szerezni, így miért is akarnám megunni...
Jöjjön  a családi recept!

Hozzávalók:
1 fej vöröshagyma
1/2 kg sertéscomb
1/2 kg zöldbab
1 nagy poharas tejföl
1 csokor kapor
2 cikk fokhagyma
1 tk. pirospaprika
2 nagyobb burgonya
só, bors
babérlevél
liszt
olaj

Elkészítés:
Először a sertéscombot alaposan megmossuk, majd apró kockákra vágjuk. A finomra vágott vöröshagymát olajon aranysárgára pirítjuk. Hozzáadjuk az összezúzott fokhagymát és megszórjuk a pirospaprikával. Rátesszük a kockára vágott húst, sózzuk és borsozzuk, majd fedő alatt félig puhára pároljuk. Időként adunk hozzá egy nagyon pici vizet. Amikor a hús félig megfőtt, hozzáadjuk a megtisztított és felkockázott burgonyát, a zöldbabot és egy-két babérlevelet valamint vízzel engedjük fel. A levest lassú tűzön készre főzzük. Tejfeles habarást készítünk és a forrásban lévő leveshez adjuk. Végül apróra vágott kaporral  ízesítjük.

Jó étvágyat!