Idén is vágytam különleges ízű fagylaltra, egyszer csak szembe jött velem egy forró nyári szombat délutánon a körúton. Az már csak hab a tortán, hogy a levendula az egyik kedvencem és gyakran használom bonbon készítéskor.

 A Levendula fagyizó külsőre is megragadott, az előtte fehérre festett székekkel, kerékpárral és nagy levendula mezőt ábrázoló festménnyel, bent  a fehér és lila  színekkel  és az eredeti kiegészítőkkel.

Az üzletben a bőség zavara fogadott, hirtelen alig tudtam választani a sokféle fagyi közül. 

A fagylaltok nem tartalmaznak mesterséges színezéket és aromákat, valamint bűnözhetnek az ételallergiások is , mert glutén-, cukor-, tej- és laktózmentes fagylalt is van.

Megkóstoltam  a karamellizált fügét, a mentás málnát, a levendulás citromot. Nagyon finom volt az ízük, így egy hét után tegnap este szintén visszatértem és nem tudtam ellenállni a virágméznek pirított fenyőmaggal, a tihanyi camambertnek és a tokaji aszú teljesen levett a lábamról.

 Jó választás volt és tetszett a barátnőmnek is, akit szeretettem volna ezzel a finomsággal megismertetni. Ajánlom minden ínyencnek a Levendula fagyizót, hiszen nincs is jobb egy baráti beszélgetésnél, miközben hűsítő fagylalttal kényeztetjük magunkat, hiszen élni tudni kell.

Az idei Gourmet Fesztiválon az egyedi kézzel készített bonbonokat kerestem és megtaláltam Lady Lavendernél. Nagyon tetszett az elnevezése, ami kifinomult ízlést sugallt a csokoládé készítőjétől.

A mosolygós tekintetű Gulyás Gyöngyvér fogadott a harmóniát sugárzó standon. 

Nem tudtam betelni a bonbonok látványával, igyekeztem minél több félét megkóstolni. Közben beszélgetünk és Gyöngyvér elmesélte, hogy nagy álma vált valóra azzal, hogy saját csokoládé manufaktúrát hozott létre. Elmondta, hogy prémium minőségű természetes alapanyagokat használ és már számtalan receptet kísérletezett ki. Arra törekszik, hogy egyedi ízvilágot teremtsen.

Megkóstoltam a gorgonzolás, levendulás, rózsaborsos, mangós-currys, juhsajtos-medvehagymás, szarvasgombás és füstös bonbont. Gyöngyvér kíváncsi volt arra, hogy melyik ízlett a legjobban.

 Nekem a juhsajtos-medvehagymás jött be a legjobban és teljesen levett a lábamról. Minden ínyencnek ajánlom a Lady Lavendert, aki szereti az izgalmas csokoládé világot. Köszönöm Gyöngyvér az isteni ízorgiát és gratulálok, hogy valóra váltottad az álmodat!

Idén látogattam el először a Magyar Kézműves Ízek Vásárára, amelyet negyedik alkalommal rendeztek meg. A rendezvény három napos volt és az egyik kedves barátnőm, amikor invitált  nem rejtette el, hogy szerinte ott a helyem, mert lesz egy pár élő főző show. Ez a kijelentés olyan volt, mintha egy mézes madzagot húznának el az orrom előtt, rögtön igent mondtam hát. A választásunk a vasárnapi programokra esett, mert a reggeli bemutató fonott kalács és péksütemény készítésről szólt. Az utóbbi alkalommal itthon kakaós csigát készítettem, ami várakozáson felül jóra sikeredett, talán mert már kezdem kiismerni a gluténmentes lisztek szeszélyeit.

Kíváncsian vártam hát az Auguszt Cukrászda sütő bemutatóját. A színpadon lévő konyhában Komlós Gábor és Arató Auguszta közösen serénykedett, természetesen minket is közelebb invitáltak, így testközelből el tudtuk lesni a fortélyokat. Gábor előttünk mutatta meg a fonott kalács titkát, négyes fonattal dolgozott. Több kalácsot is készített nekünk, így jól megfigyelhettük az egyszerű praktikát és közben záporozó kérdésekre is válaszolt.


Sőt a közönség soraiból egy segítőt is kért a kifli készítéshez és mosolyogva a kezébe nyomta a sodrófát, a választása a barátnőmre esett. Számomra ez nem volt meglepő fordulat, mivel Ildi és Gábor előtte már arról beszélgetett, hogy ki hány fonatból készít otthon kalácsot és Ildi elárulta ő hatos fonás titkát is tudja.


Jó volt látni az örömöt mindkettejük arcán, a profi cukrász és a hobby szakács pár perc erejéig magától értetődően együtt dolgozott. Több kalács készült, amelynek a tetejét Auguszta megkente tojássárgájával és meghitette mandulával. Készült még briós, pálmalevél is, az is megkapó volt, ahogyan Gábor egy egyszerű lisztbe rajzolt ábrával pillantok alatt elmagyarázta a leveles tészta titkát gondolván arra, hogyha valaki esetleg nem tudja.

A hangulat barátságosan könnyed volt, hiszen közvetlenség áradt belőlük és tetszett, ahogyan Auguszta a családjáról mesél, miszerint ő egy híres cukrász dinasztia sarja és számára nem volt kérdés, hogy ő is ezt fogja csinálni. Gáboron és Augusztán is látszott,  hogy szeretik azt, amit csinálnak és azon kevés emberek közé tartoznak, akiknek a munkájuk a szenvedélyük is egyben.

Auguszta elmesélte, hogy három gyerek édesanyja és talán a középső, aki sokszor bejár hozzá segíteni a cukrász üzembe talán majd folytatni fogja ezt a szép hagyományt. A kakaós csiga készítésénél megjelent mellette két gyerek és nem is volt nehéz róluk kitalálni, hogy az ő gyerekei.

A  kinyújtott tésztát megkenték vajjal majd porcukros kakaóval, ebben a kislány segédkezett. Olyan természetes magabiztossággal kente egyenletesen a tésztát, hogy öröm volt nézni. A nagyobbik 10 év körüli kisfiú pedig feltörte  tojást és pillanatok alatt szétválasztotta a sárgáját a fehérjétől, szóhoz sem jutottam a meglepetéstől. Ez igen, hiszen a mai világban kevés fiatal nemhogy tojássárgáját nem tud szétválasztani, hanem még főzni sem tud.

Szerencsések ezek a gyerekek,  hogy ebben a gasztronómiai légkörben segédkezve nőnek fel és látván őket, ahogy ragyogó arccal figyelik a kalács készítést biztos vagyok benne, hogy a családi hagyomány tovább fog folytatódni. Milyenek lettek a kalácsok? Jó volt nézni a kóstolók arcát, amint kisimulttá és mosolygóssá válik.

Természetesen én sem maradtam ki a jóból, mert a cukrászda standján macaront találtam. Ez kis korong alakú sütemény mandulalisztből készül és pont olyan volt a tölteléke is, amit végig kóstolhattam. Nagyon ízlett a diós, a kávés és a mindent felülmúlt a málnás macaron íze, az jutott róla az eszembe simán lepipálja a nyáron a Bruge-ben tesztelt macaronokat.

Először látogattam el a Magyar Kézműves Ízek Vásárára és jól tettem, mert jó pár gasztronómiai élménnyel lettem gazdagabb. Hogy kerültem oda? Az egyik legjobb barátnőm hívott fel, hogy tudod, hogy most lesz ez a program?  Meglepetten válaszoltam, hogy nem, mert nem lehet naprakész az ember a főváros összes rendezvényéből. Nézd meg az interneten és hívj fel, hogyan döntöttél  jössz-e vagy sem! - hangzott el.  Utolsó mondatként hozzátette, hogy szerinte ott a helyem, mert az egyik chef is főz az egyik főzős csatornáról.  Ez az utolsó mondat rögtön megmaradt a fejemben és nem hagyott nyugodni, hiszen hobbyszakácsként  szeretek főzős műsorokat nézni és számtalan szakácskönyvet  is olvasok.  Szóval a profikkal főzni vagy sütni egy chefiskolában vagy éppen élő főzőshow-t nézni mindig remek alkalom arra, hogy tanuljon az ember.  Éltem hát az alkalommal és kíváncsian vártam Jenei Tamás főzését  a programok közepette.

A színpadon berendezett konyhában egy fiatal és mosolygós szakács jelent meg és bejelentette, hogy libamelles rizottót fog nekünk készíteni. A rizottó az egyik kedvenc  ételem, mert lehetőségek kánaánját látom benne. Számtalan formában  el lehet készíteni, ezt a lehetőséget a gluténérzékenyeknek is bátran ajánlom a figyelmébe.

Nagyon tetszett, hogy Tamás szívesen válaszolt a kérdésekre és bevonta közönséget. Felhívta a figyelmet az apró részletekre, invitált mindenkit, hogy menjünk oda hozzá közelről is nézzük meg, hogyan csinálja, milyen az állaga a készülő ételnek, milyen az illata és közben, aki szeretné egy kicsit kavargathatja is.

Hogy jó illat szállt-e  a levegőben? Lehetett volna másmilyen? Libazsírban sütött bele kolbászt, libamell készült el és a rizottóba is került egy kis bor valamint máj. Megbolondította a rizottó ízvilágát egy kis zsályával és kakukkfűvel.

Milyen volt az íze? Pontosan olyan, amilyennek lennie kell. Omlós libamell, isteni rizottóval és mártással. 

Sok emberrel találkozunk az életünk során, bennem mindig azok hagynak nyomot, akiken látom, hogy szívvel lélekkel csinálnak valamit, mint Tamás. Látom rajtuk, hogy az már nemcsak a munkájuk, hanem a szenvedélyük, vagy mondhatnám a szenvedélyük egyben a munkájuk is. Hogy mi az igazi rizottó titka? Egy jó recept nem elég, feltétlenül szükséges hozzá a főzés szeretete.

Mély nyomot hagyott bennem, amikor 14 évesen a ballagásomra egy nagy doboz kagyló alakú belga bonbont kaptam. Innen maradt meg a belga bonbon a szeretete, mert a mai napig emlékszem az isteni krémes ízére. Pár hónappal ezelőtt, amikor az egyik chefiskolában tanultam macaront készíteni észrevettem, hogy van bonbon készítő kurzusuk. Rögtön éreztem, hogy ez a következő vágyam, de álmomban sem gondoltam volna, hogy ez az igazi belga praliné hazájában fog beteljesülni. A csipkézett ház tetejű Brugge-ben nyílt rá lehetőség, mivel a Choco Story-ban a belépőjegy ára tartalmazza a bonbon készítő villám kurzust. 

Igazi fehér öltözetben és nagy csúcsosodó sapkában jelent meg a fiatal chef. Egyszerre három nyelven mondta el egymás után az információkat. Elmagyarázta a csoki összetevőit azaz azt, hogy mit tartalmaz az étcsoki, a fehércsoki, a tejcsokoládé és még lehetne sorolni a számtalan praktikát.

Fény derült a praliné titkára, miszerint a nugát krém a titok nyitja. Előttünk készült hát a legendás belga bonbon és az oktató minden szavát lélegzet visszafojtva figyeltem. Hihetetlen, milyen ínyencséget lehet készíteni röpke egy óra alatt. 

A végén természetesen megkóstoltuk a finom csemegéket és én újra a régi krémes ízt éreztem. Teljesen lebilincselt a  csoki világa és egyben az álmom vált valóra. Nem árulok el nagy titkot, hogy a csoki készítéshez feltétlenül szükséges szilikon formák a bőröndömben lapultak hazafelé a gépen. Fantasztikus volt az élmény, aki arra jár ne hagyja ki.