Őszi nyaralásom alkalmával Mallorcán jártam és természetesen gasztronómiai kíváncsiságomat nem tudtam levetkőzni. Idén szerettem volna ellátogatni tradicionális spanyol piacra,  kíváncsi voltam a Mercado Olivar hangulatára és arra, hogy milyen gyümölcsökre  bukkanok rá, amelyek itthon nem teremnek.

Kaktuszfüge:
A mediterrán sziget egyik jellegzetessége a kaktusz, mindenhol látni és sok helyen a haciendák kertjében bizony ott van hagyva a kaktuszfüge, amely narancssárga pompájában szinte koronája a kaktusznak. Sok árusnál láttuk kitéve, bevallom akkor még nem tudtuk pontosan mi ez, míg végül az egyik spanyol srácnál rákérdeztünk. Megtudtuk, hogy édes az íze és kíváncsiságunkat látva egyet ketté vágott nekünk. Figyelmeztetett bennünket, hogy óvatosan a belsejét kóstoljuk meg, mert szúr. Valóban meglepően finom a volt íze. Bár a kóstolás után még órák múlva is a szám szélét nyalogattam, mert így is belement egy-két tüske. Később otthon már rutinosabban  kanállal kanalazva csemegéztem belőle és kívülről is zacskóval fogtam meg.

Krémalma, cukoralma:
A gyümölcs pikkelyesnek tűnő kinézetére figyeltem fel először valamiért egy kicsit az articsókára emlékeztetett.  A mobilomon beírtam a keresőbe pikkelyesnek tűnő zöld gyümölcs és a képen kidobott találatok között megtaláltam.

Hogy milyen az íze? A héja keserű azt nem érdemes megenni,  tényleg nagyon édes, mint a cukor,  azonban  almára nem emlékeztet. Inkább körte és a  banán ízének  a keveréke adja a jellegzetes  ízét.  Idén már megtalálható itthon is a szupermarketek polcain, kóstoljuk meg bátran.

Papaya:
Mindig különlegesnek gondoltam és régóta vágytam arra, hogy megkóstolhassam. A külseje is nagyon egzotikusan néz ki, a piacon alig találni kis méretben. A magját kikaparva kell fogyasztani  és a gyümölcsöt kikanalazni. Kicsit csalódást okozott, nem volt különleges  a sütőtökre emlékeztetett az íze.

A szigeten kapható  ananász íze össze nem hasonlítható a nálunk kaphatóval. Friss és érett, puha és omlós, egyszóval isteni. A dinnyék közül a Mallorca melon nevű csak azt jelezte hogy a szigeten termesztett dinnye, ami világosabb színű, mint a sárgadinnye és az íze a olyan, mint nálunk itthon a mézdinnyéé.  A legnagyobb meglepetést a gömb alakú kemény gyümölcs  a maracuja okozta. Nehéz felvágni és narancssárga belső nyálkás magokat rejt, aminek az íze savanykás majd édes egy kicsit. Ebből zsákszámra tudna az ember falatozni.

Citrom:
Hihetetlen nemcsak a haciendák kertje van tele vele, hanem a  fővárosban is találhatunk citromfákat. Egyik nap kijöttem egy kávézóból és beállattam az előtte lévő fa árnyékába és felnézve citromok "néztek vissza" rám. Az ízük ugyanolyan, mint nálunk itthon azonban frissebbek, kisebbek  és a héjuk valamivel vékonyabb.  A spanyol emberek számára  a friss citrom olyan természetes, mint nekem az, hogy a nagyanyámnál nyár végén kimegyek a kertbe szilvát enni.  A gyümölcsök tesztelése még nem teljes, hagytam kóstolni valót jövőre is, kint élő barátaimnak  ezúton is köszönöm, hogy vendégül láttak a szigeten és hogy kóstoló partnerek voltak.

Ajánlom azoknak,  akik  mediterrán országba mennek nyaralni, hogy ne hagyják ki és kóstolják végig a számunkra különleges gyümölcsöket, hiszen új ízek felfedezése mindig feledhetetlen élmény!