Milyen étel került  egy kúria asztalára? Nemeseink ínyencek lehettek? Mindig foglalkoztatott a régi korok embereinek gasztronómiai ízlése.  Ahogy Az ínyesmester szakácskönyvének megsárgult lapjait lapozgattam változatos recept címek  árulkodtak arról, hogy  ismerték a finom főételek és desszertek titkát. Az már csak hab a tortán, hogy abban a szerencsében volt részem, hogy gyerekként megismerhettem az egyik Észak-magyarországi nemesi család leszármazottjait.
Hat éves lehettem, amikor a nyarat a nagymamámnál töltöttem, ahol a borsodi kis falu szívében egy kúria áll. A Sturmann  család jelentős szerepet töltött be az ózdi vasgyár megalapításában és az utolsó földesurak leszármazottjai csendesen éldegéltek  a faluban, így a nagymamám ismerte őket. Az egyik délután meglátogattuk a családot, mivel az épületet  számtalanszor láttam kívülről, kíváncsi lettem arra, hogy milyen lehet odabenn.

[caption id="attachment_3692" align="aligncenter" width="600"] Csernelyi Sturmann-kúria[/caption]

Így léptem át izgatottan  egy napsütéses délutánon a Sturmann család  kúriájának  18. századi ajtaját. Lenyűgöztek a vastag boltívek,  a sarokban lévő kandalló, a régi hangulatú  környezetben a gyermeki fantáziám azonnal beindult. Vártam a nagy találkozást a gróffal és a grófkisasszonnyal, akik természetesen cicomás ruhát hordanak és úgy néznek ki, mint a filmekben.
Majd az utunk az alsó szinten található konyhába vezetett, ahol a nagyim egy idős nénit mutatott be nekem. Mai napig emlékszem arra, ahogyan csokoládéval kínált és kedvesen mosolygott. Miközben a felnőttek beszélgettek én az ablakból figyeltem a kis parkot és láttam, ahogyan egy ősz hajú bácsi a gereblyét letámasztja, majd elindul befelé az épületbe. Amint a konyhába belépett kíváncsian felé fordultam, azt kérdeztem tőle, hogy te vagy a kertész? Egy jóízűt nevetett lehajolt hozzám és megsimogatta a fejem és azt válaszolta, hogy nem, én vagyok a gróf. Cserfes kislányként így sikerült vidám perceket okoznom és a Sturmann Lénárddal és Arankával való barátságos találkozás örökre az emlékezetembe vésődött. Mint később megtudtam, az egész családommal jóban voltak, hiszen már a dédapám is együtt kóstolgatta a házi meggybort Lénárd bácsival. A régi szakácskönyvet olvasgatva nemcsak ez a kedves emlék jutott az eszembe, hanem az is, hogy néha álmaimban újra azok között az ódon falak között járok.
És, hogy milyen ételek kerültek a kúria asztalára?  Valóban ízletesek és olykor egyszerűek, hiszen a régi nemesek is tudták, hogy a kevesebb az néha igenis is több. A következő étel az ő asztalukon is megállta a helyét!

Hozzávalók:
4 nagyobb csirkecomb
4-5  nagyobb csicsóka
3 szál sárgarépa
5 dkg szalonna
2-3 cikk fokhagyma
1 kis fej lilakáposzta
ecet
só, bors
3 ek. cukor
étolaj
majoránna
grillfűszer

Elkészítés:
A csicsókát meghámozzuk és kisebb kockára vágjuk, a csirkecombokat folyóvíz alatt  alaposan megmossuk. A fokhagymát és a sárgarépát szintén megpucoljuk  és feldaraboljuk. A csirkecombokat megszórjuk grillfűszerrel, majd étolajjal kikent tepsibe tesszük a többi hozzávalót köré tesszük. Szalonna csíkokat, valamint apróra vágott fokhagymát szórunk a tetejére. Megszórjuk egy kis sóval, borssal és majoránnával. Alufóliával lefedve előmelegített sütőben 180 fokon körülbelül 30 percig sütjük, majd 10 percig pirítjuk. 
Közben a lilakáposztát vékonyra gyaluljuk. Egy nagyobb lábasban kevés olajon a cukrot karamellizáljuk. Rátesszük a káposztát és folyamatos kevergetés mellett dinszteljük, majd adunk hozzá körülbelül fél deci vizet és fedővel lefedve puhára pároljuk. Végül a megpárolt káposztára ízlés szerint ecetet teszünk és egy csipetnyi sóval ízesítjük.

Melegen tálaljuk. Jó étvágyat!