Kislányként imádtam a halat, semmilyen félelemérzet nem volt bennem a szálkát illetőleg, egészen addig amíg hat éves koromban egy meg nem akadt a torkomon. Egy csárdában ebédeltünk éppen, persze a szálkát le is nyeltem, utána kenyeret is ettem rá, mégis még két napig azt mondtam, hogy én bizony érzem a torkomban. Azóta csínján bánok a hallal. Az emlék oly mélyen belém ivódott,  hogy ritkán eszem halat főleg nagyobb alkalmakkor. Gasztro szülinapi ajándékként pisztrángot kaptam tegnap az apámtól vacsora alapanyagnak. Rögtön láttam magam előtt jénaiban a citromkarikás pisztrángokat. Örömmel fogtam hozzá elkészteni a halakat, amiket fokhagymával, friss borsikafűvel és bazsalikommal bolondítottam meg. Hogy milyen lett az íze? A ...