Idén volt  tíz éve, hogy kiderült, hogy lisztérzékeny vagyok. Sosem fogtam fel ezt  az állapotot betegségként, bár papírom van róla, hogy életem végéig tartós fogyatékkal élő ember vagyok. Inkább úgy tekintettem erre az egészre,hogy kaptam az élettől egy második esélyt, hogy igazi hedonistaként mégis rá legyek kényszerítve az egészségesebb életmódra.  Igaz, hogy sokszor körülményes a diéta betartása, sok lemondással jár, drága a gluténmentes élelmiszer, mégis azt mondom túl lehet élni. Minden csak hozzáállás kérédése és fejben dől el, mert egy csomó mindent nem ehetek ugyan meg viszont cserébe egészégesen  élek. A mai napig meg tudok azon hatódni, ha valaki engem olyan étellel vár, amit megehetek. A  nagynéném ...

Évekkel ezelőtt ajándékba kaptam egy kézműves  rózsaszörpöt, amelynek bár túl cukrosnak éreztem mégis isteni volt az íze.  A rózsaszörp akkor felkerült a főzős bakancslistámra. Tavaly nyáron is szerettem volna kipróbálni, csak mire a barátaim között elkezdtem érdeklődni, hogy kinek van benzinfüstmentes környezetben virágzó rózsabokra addigra a rózsa elvirágzott. Otthon vidéken  a kert  csak bazsarózsával van tele, azt pedig nem találtam alkalmasnak arra, hogy szörp legyen belőle. Idén a kollégám az egyik  hétvégén kiment a nagymarosi nyaralójába és több doboz friss rózsaszirmot hozott nekem. Külön kérésemre pirosat és nagyon illatosat. Így a várva várt pillanat elérkezett, kalandra fel alapon neki vágtam a szörp ...