Eper szülte gondolatok
" Ott fenn, a szőlőben van egy nagy terület, ahol csak eper nő.
Amikor érik az eper, a gyerekek is ott ugrálnak mindig,
tanulják, hogy nem szabad rálépni a növényre.
Megfogják a nagy, piros szemeket és összenyomják őket, hogy
az eperlé csak úgy csurog le a könyökükön,
és hallhatatlanul boldogok"
Imádom az epret, nem tudok betelni a vele. Pusztán a látványa is jókedvre derít, gyönyörű piros színe rabul ejt. Már kislányként tudtam, hogy nem a külseje határozza meg az ízét. Akkor micsoda? Hát az illata.
Gyerekkoromban a nagymama udvarán a szőlőlugas alatt falatoztam az édes gyümölcsből vagy nyaranta napsütéses hegyoldalban ültünk és két marokkal szedtük és ettük a körülöttünk lévő szamócát.
Igen ezek vagyunk mi nők. Mindig kombinálunk, de ha nem lennénk, akkor ki kellene találni bennünket. Egyszerre tudunk spontánok, precízek, szeleburdik, komolyak, sértődöttek, hisztisek és viccesek lenni. Képesek vagyunk meghatódni egy filmen, vérünkben van a sütés- főzés, az otthon teremtés és közben vívjuk az élet nagy csatáit. Megfog minket egy epermező látványa, nosztalgiázunk a barátnőnkkel közben. Nevetünk egy nagyot tudván, hogy eggyel több sztorit őrzünk meg magunknak vénségünkre.
Eper szedés a napon, ahol nemcsak színe lesz az embernek, hanem a szíve csordultig telik az élet szeretetével. Miért? Mert elmondhatja magáról, hogy frissen felkért esküvői tanúként spontán vasárnapot eltölthetett a barátaival és mert tudja, hogy vannak dolgok, amik megfizethetetlenek és ez pont ilyen.
