Étel – és életérzések, édes élet gluténmentesen, változatos receptek

Varázslat fakanállal

Varázslat fakanállal első születésnap


Ma van az első gasztroblogger születésnapom, hihetetlen az érzés, hogy már eltelt egy év. Emlékszem egy évvel ezelőtt influenzásan feküdtem, amikor kipattant az ötlet a fejemből, hogy valami kreatívat kellene csinálni. Így indult hát, aztán rá egy hónapra sütisütő verseny volt a cégnél, azt gondoltam, hogy szeretném megnyerni. Végül én lepődtem meg a legjobban, amikor átvettem a nyeremény jegyeket macaron készítő kurzusra és egyben egy gasztroblogger barátság kezdete is volt. Az élmények sorra következtek olívaolaj kóstolótól kezdve akár Brugge-ben lévő csokoládé kóstolásig.

Köszi a képeket!

Sok pozitív dolog történt: az irodában kenyérrecept várt az asztalon egyik reggel, az egyik barátnőtől ajándékba kaptam kenyérsütő gépet, medvehagymát fotózott nekem az egyik ismerősöm az ország másik felén, közösségi oldalon kérnek főzési tanácsot, vendégként recept portál oldalán szerepeltem, kaptam ajándékba kedves ételfotókat, amiket receptjeim alapján készítettek és olyat is, amivel pasi szeretett volna levenni a lábamról. Születtek főzős ötletelős barátságok is,  nem is beszélve a családomról és a barátaimról, akik mindig mindenben támogatnak ebben. Jó kis időtöltésnek indult,  azonban ma már szeretném megmutatni, hogy a gluténérzékeny emberek is ugyanúgy lehetnek gourmandok és egy kis odafigyeléssel könnyen csinálhatunk finom ételeket. Köszönöm mindenkinek a figyelmet és a támogatást! Mindig azt hittem, ha belekezdünk valamibe megnyugszunk és abbahagyjuk, de rájöttem a főzés nem ilyen mindig többet és többet szeretnék adni belőle, mert nem feledem: édes az élet gluténmentesen.

Őszibarack leves


Ki ne szeretné a gyümölcslevest? Nemcsak a gyerekek kedvence. Az ősszel eltett nap érlelte barackok akadtak a kezembe, a hosszú tél után mindenki vágyik a vidám színekre, így jutott eszembe az édeskés könnyed leves ötlete. Hiszen ez a recept bármikor elkészíthető, ha nem a nyári gyümölcs szezonban készítjük el, akkor őszibarack befőttet használjunk hozzá, természetesen a finom ízén ez nem változtat.

Hozzávalók:
1 kg őszibarack / vagy 2 üveg őszibarack befőtt
2 dl 20 %-os főzőtejszín
1 csomag vaníliás cukor
1 rúd fahéj
1 narancs héja
1/2 narancs leve
1-2 ek. kristály cukor

A gyümölcsöt meghámozzuk, majd  apróra vágjuk és egy fazékba tesszük,annyi vizet öntünk rá, hogy az félig ellepje. Ha befőttet használunk a levét öntsük bele, ebben az esetben a hozzáadott cukor mennyiségével csínján bánjunk, nehogy túl édesítsük a levest.


A levest cukorral, fahéjjal, reszelt friss narancshéjjal ízesítjük és egy fél narancsnak a levét is bele csavarjuk. A szétfőzött gyümölcsöt botmixerrel összeturmixoljuk és hozzáadjuk a tejszínt, majd felforraljuk.


A leves hidegen és melegen is fogyasztható, a tetejét tálaláskor meghinthetjük egy kis fahéjjal és reszelt narancshéjjal. Jó étvágyat!


A szarvasagancsos vadásztőrök titka


Ragyogóan sütött a nap az első márciusi szombat délután, ezért gondoltuk kirándulunk egyet a Bükk-fennsíkon és hazafelé beugrunk egy iparművészeti kézműveshez. Az ötletgazda az apám volt, aki amikor már indulóban voltunk közölte, hogy neki van egy ismerőse a szomszédos településen, aki szarvasaganccsal díszített vadásztőröket és evőeszközöket készít. Egyediek és szépek, csak bátran ugorjunk be Sanyi bácsihoz és nézzük meg a kézműves készletét és ha már ott járunk természetesen le is fotózhatnám őket.


Kirándulásból hazafelé arra vettük az irányt, azonban instrukcióban nem szerepelt utca és házszám, csak annyit tudtunk, hogy hol kell lefordulni abba a bizonyos utcába. Mi lesz ha eltévedünk Balatonban? (A Bükk-hegységben lévő kis település neve Balaton.) Azt a tanácsot kaptuk, hogy ilyen esetben a helyi italellátó intézményben tudunk érdeklődni, hogy merre lakik a késkészítő mester Bartók Sándor. Végül erre nem került sor, mert a házat  könnyen megtaláltuk, hiszen rajta cégérmes tábla díszelgett, aztán csengetés után egy mosolygós ember nyitott ajtót.


 Elmondtam kit keresek és mi járatban vagyunk, majd a bemutatkozás után Sanyi bácsi egy kisebb bemutatóterembe vezetett bennünket, ahol a falon kézműves versenyek plakátjai jelezték, hogy tényleg jó helyen járunk.

A késkészítő mester elérhetőségei

Gyönyörű vadászkések sorakoztak a zöld terítős kiállító asztalon. A különböző méretűek és másfajta pengéjű vadászkések mellett, kés, villa, kanál, szalvétagyűrű sorakozott és mindegyikben a szépen megmunkált szarvasagancs betétet véltem felfedezni.


 A késkészítés egyidejű az emberiséggel, azonban mostanra  kezdi elveszíteni a férfiékszer, státusszimbólum jelentés tartalmát, amit apáink tulajdonítottak neki. A konyhában mai napig kulcsfontosságú szerepe van, hiszen nélküle megáll az élet, mert semmit nem tudunk elkészíteni.


A mester több, mint harminc éve készíti őket és mellette a hétköznapi használatra szánt evőeszközöket, horgászkéseket, csontozó- bontókéseket. 


Sanyi bácsi ugyanolyan odafigyeléssel csinálja mindegyiket mint régen, azonban nem tesz különbséget az egyszerű kés és a vadásztőr között. A szarvasagancsra esett a választása, amit nehéz megmunkálni és sok időt vesz igénybe a díszítés faragása, de a végeredmény önmagáért beszél.


A késkészítő régebben kiállításokra járt, Németországa és Ausztriába is szállította őket, manapság vásárokban jár árulni vagy vadászok rendelnek tőle. Látszott az arcán, hogy szeretettel beszél erről, hiszen azon kevés emberek közé tartozik, akiknek a hobbijuk egyben a hivatásuk  is. Készítettem pár fényképet, közben Sanyi bácsi eltűnt, majd szarvasagancsból készített medálokkal (amik az agancs hegyes végéből készülnek, polírozza egy kicsit, majd átfúrja őket) és különböző színű bőrláncokkal tért vissza.

Bartók Sándor késkészítő mester balatoni műhelyében
Megtudtuk tőle, hogy a láncokat a vásárokban szokta árulni és előfordul, hogy ajándékba adja őket. Válasszunk medált mi is mondta, így mindhárman ajándékba kaptunk egy kis szuvenírt. Sanyi bácsi  meglepett ezzel az egyszerű gesztussal, hiszen ez már ritka a mai világban. Több, mint másfél óra beszélgetés után megértettem, hogy miért ajánlotta az apám, hogy nézzem meg a szarvasagancsos tőröket.


A medál nemcsak egy kedves emlék lett számomra, hanem magán hordozza azt az útravalót, amit Sanyi bácsitól kaptam. Hogy mi lenne az? Amikor ránézek eszembe jut a tanácsa, miszerint aki mindenhez ért, az semmihez sem ért, ezért egy valamit csinálj, de azt jól és meglátod meg lesz a gyümölcse. 

süti beállítások módosítása