Mindig is nagyon szerettem a tiramisut, nemcsak azért, mert az elkészítése pofonegyszerű, hiszen még sütni sem kell tudni hozzá, hanem az íze volt az, ami rabul ejtett. A kávé és az édes mascarpone krémesen lágy harmóniája az, ami oly kellemes érzéssel töltött el kanalazás közben, hogy felmerült bennem, hogy ebből a finomságból bármennyit meg tudnék enni. Illetve tudtam gyerekként, ma már lisztérzékenyen ritkán kapok a boltban gluténmentes babapiskótát. Pedig a babapiskóta az alap. Létezik olyan  ember, akinek nem a gyerekkorát idézi  fel a maga egyszerű örömével?  Hát igen, így  felmerül a kérdés, hogy is van ez? Akkor,  aki lisztérzékeny kimarad szinte minden finom édességből? Természetesen nem így van, ritkán azért én ...