Choco-Story avagy a csokoládé Brugge-ben
Köszönet Barbinak a feledhetetlen közös élményért!
Kerek csokoládé, a szögletes csokoládé, a hosszú csokoládé, a rövid csokoládé, a gömbölyű csokoládé, a lapos csokoládé, a lukas csokoládé. Na honnan ismerős ez? Igen megvan, Gombóc Artúr sorolta fel, hogy milyen csokit szeret, természetesen mindet. Ti, hogy vagytok vele? Én régebben csoki függő voltam, ma már az ínyencebb csokikat szeretem és ritkábban eszem. Mindig foglalkoztatta a fantáziámat a belga csoki és bonbon, álmomban sem gondoltam volna, hogy egy hónappal ezelőtt lehetőségem nyílik arra, hogy az egyik legszebb belga városban Brugge-ben megnézhetem a Choco-Story-t, az egyik leghíresebb csoki múzeumot. A három szintes múzeumban igazán interaktív kiállítás volt. Nagyon tetszett, hogy a történetét is izgalmassá tették, azték és maja tárgyakat mutattak be, lego figurákból csináltak isteneknek kakaó babot áldozó őslakosokat, volt a mostani csoki gyártásról filmvetítés 5 nyelven és még sorolhatnám.
Ejtsünk pár szót a csokiról, csak egy-két mozzanatot emelek ki, ami engem is megfogott. A kezdet kezdetén a maják és az aztékok szedték a kakaóbabot, azzal áldoztak az isteneknek, gyakran az összetört kakaóbabba fő szertartásokon a saját vérüket belekeverték.
A kakaóbab nagyon értékes volt például 1 db nyúlért 10 db kakaóbabot adtak cserébe, 1 db paradicsom pedig felért 1 db kakaó babbal. Később rájöttek arra, hogy ehető és elkezdték ízesíteni chili paprikával, vaníliával, kukoricával és mindezt felöntötték vízzel. Számunkra meghatározó személy Cortez volt, aki 1528-ban csokit szállított Spanyolországba, titkos recepttel. Ekkor a még csak italként fogyasztották és gyógyszerként használták, azt gondolták a szívre van jótékony hatással.
Titkos receptről annyit lehet tudni, hogy a kakaóbabon kívül volt még benne fahéj és narancs virág, majd megjelent a cukor, az ánizs, a szegfűszeg, a mandula, a mogyoró is, mint lehetséges összetevő.Nem hiába már akkor is tudtak valamit.1875-től adnak tejet a csokoládéhoz.
Táblás formája, tehát a mai értelemben vett csokoládé a 17. századtól létezik. Ma már a bőség zavara fogad minket a választékban. Mindenki tudja, hogy a csoki boldogság hormont tartalmaz. Nemcsak, azt láttam meg, hogy Madam Pompadour milyen kávés csészéből ivott, nemcsak a száz féle bonbon forma látványával és azzal a tudással lettem gazdagabb, hogy miből áll a fehércsoki, hanem azzal is, hogy tudom, hogy az ember nagyon szerencsés, ha olyan barátja van, aki tudja, mi a régi vágya és valóra váltja, mert egy igazi barátság megfizethetetlen.
Rájöttem arra, hogy rengeteg évszázad újításának a gyümölcse, azaz édes élmény, ami ma hétköznapi. A csokoládé készítés művészet és természetesen az ínyencek ne hagyják ki, amennyiben éreznek magukban egy kis affinitást hozzá. Hogy én kedvet kaptam a csoki készítéshez? Legyen ez az én titkom...
