Sokat tűnődtem azon az elején, amikor kiderült, hogy ezentúl gluténmentes életmódot szánt nekem a "Főnök", hogy mi lesz a főzéssel, a sütéssel? Mi lesz a szenvedélyemmel?






Beigazolódott a mondás, amit szívvel lélekkel csinálsz, abból mindig csak jó sülhet ki. Jelen esetben ez szó szerint értendő. A mai napig készítek olyan ételeket  a környezetemnek, amik nem mentsek "semmitől".



Hiszen miért is fosztanám meg őket a jótól? Megkóstolom- e az elkészítés közben? Nem, mert nem tehetem. Vannak dolgok, amik ösztönösen mennek. Persze bevonok egy kuktát, akinek a kóstolás a feladata, de az is előfordult már  nemegyszer, hogy azt mondják pont jó, nem kell bele más. Ennél nagyobb bókot nem kaphat az ember.  A pizza muffin ilyen lett.


Vasárnap reggelire sütöttem, a nálam vendégeskedő családomnak. Öröm sütés lett belőle és nagyon örültem, hogy hárman együltő helyükben egy egész tepsire valót bevágtak belőle. Ajánlom mindenkinek, mert finom és minden alkalomra
frappáns ötlet.

A leveles tésztát kinyújtjuk és kisebb négyzetekre vágjuk. A tészta lapocskákat belehelyezzük a muffin formába. A sonkát és a szalámit apróra vágjuk. Kiskanállal megkenjük a csípős ketchuppal a formában lévő tésztát, majd megtöltjük sonkával vagy szalámival. A tetejét megszórjuk gazdagon reszelt sajttal és egy csipetnyi oregánóval.

Előmelegített sütőben 10-15 percig 180 fokon megsütjük. Frissen ropogósan tálaljuk.

Jó étvágyat!