Páran mondták nekem, hogy a karantén harmadik hete lesz nehéz, el sem tudtam képzelni, hogy mire gondolnak, hisz annyi mindent lehet csinálni otthon. Aztán furcsa módon azt vettem észre, hogy éjjel egyre később kerülök ágyba, így reggel a teendőket is később kezdem el, ami zavar. Többet lettem online az internetes oldalakon, aztán egyre több hírt olvastam és elkezdtem híradót nézni. Az aggódás észrevétlenül még jobban beférkőzött az agyamba. Egy-két nap után, azt vettem észre, hogy az itthon főzött ételeket lefotózom, de már nincs kedvem írni róla vagy bárhol is közzé tenni. Ez volt az a pont, ahol megálltam és aznap este időben feküdtem le. Másnap elkezdtem főzős filmeket nézni és megengedni magamnak, hogy jól érezzem ...

A karantén első pár napjában folyamatosan azon járt az eszem, hogy mit főzzek, mi legyen az ebéd, a vacsora. Közben elkezdtem nassolni a home office-ban, aztán rájöttem, hogy az evés kezd pótcselekvés lenni. Az jutott az  eszembe, hogy te jó ég mire túljutunk ezen az egész járványon vissza fogom hízni  azt a tizenöt kilót, amit lefogytam. Egy hét után azonban váratlan fordulat következett be, előfordult, hogy  a lakás reggelizni is elfelejtettem, majd nem esett már olyan jól az étel. A következő fázisban úgy éreztem, hogy a főzés nyűg a számomra. Pont az nincs itthon amire vágynék, de most már nincs az, hogy gyorsan leugrok a boltba vagy kimegyek a piacra. Maradj otthon van, nem szaladgálunk, olyan étel kerül az asztalra, amilyen ...