Kislányként álltam a konyhában köténnyel a derekamon és mosolyogva vártam a pogácsa sütést. Liszttel hintettem be a fából készült nagy gyúródeszkát. Megmértem a régi mérlegen a hozzávalókat, majd összegyúrtam a tésztát, emlékszem a nagymamám csak a  végén segített be, hogy összeálljon a tészta. Minden mozzanat érdekelt és szerencsés voltam, mert szinte minden munkafázisban részt vehettem.  A nagymamám egy pillanatig nem aggódott azon,  hogy elrontok-e valamit, ha valami nem sikerült megmutatta újra és együtt kijavítottuk. Szerettem közös  sütések vidám hangulatát, a sütőből áramló sült sajt illatát. A kisült pogácsákat a tepsiből szétválogattuk a "csúnyábbakat" ettük meg elsőként és szebbeket félretettük a többieknek. Büszke voltam minden egyes elkészült pogácsára, aminek az ízét a mai napig fel tudom idézni. A következő recept nem gluténmentes, egyszerűen a nagyié, amit még most is közel a nyolcvanhoz  ugyanígy készít el. Következzen, hát a titkos családi recept!

Hozzávalók:
0,5 kg liszt
25 dkg ráma
1 ek. zsír
2 tojás sárgája
2, 5 kg élesztő
1/2 dl tej
1 tk. cukor
2 dl tejföl
15 dkg trappista sajt
só

Elkészítés:

Egy bögrében langyos tejben elkeverjük a cukrot, majd felfuttatjuk benne az élesztőt. A mérlegen kimért lisztet beleöntjük egy nagy tálba és a Rámát szétmorzsoljuk  benne, pici sót szórunk bele, majd hozzáadjuk a tojássárgáját, a felfuttatott élesztőt majd a zsírt, a tejfölt és végül összegyúrjuk. A tésztát körülbelül egy órán át konyharuhával letakarva pihentetjük, a tésztának duplájára kell megkelnie. Enyhén lisztezett deszkán körülbelül egy centiméter vékonyra kinyújtjuk, majd a tészta tetejét bevágjuk és pogácsákat szaggatunk. A  kiszaggatott pogácsákat kivajazott és liszttel megszórt tepsikbe tesszük, a tetejét megkenjük a felvert tojássárgájával végül megszórjuk trappista sajttal. Előmelegített sütőben 190 fokon megsütjük.

Jó étvágyat!

Imádom az epret, nem tudok betelni  vele, már pusztán a látványa is jókedvre derít, gyönyörű piros színe pedig rabul ejt. A friss eper tavasszal kiváló alapanyaga a vízalapú smoothie-nak. Az epret  banánnal párosítottam és egy kis mentával spékeltem meg. A friss és egyben édes ízvilágot ajánlom az eper szerelmeseinek!

Hozzávalók:
1/2 liter szénsavmentes ásványvíz
1 banán
10 szem érett eper
fél citrom leve
ízlés szerint mentalevél 

Elkészítés:
A megtisztított alapanyagokat beletesszük turmixgépbe, majd felöntjük ásványvízzel és egy-két perc alatt összeturmixoljuk. Ízlés szerint jégkockát is adhatunk hozzá.

Hat éve, hogy kitaláltam, hogy önmegvalósítom magam és gasztroblogot írok. Honnan jött az ötlet?  Rosszkedvűen és náthásan a metrón utaztam, felpillantva egy plakáton ragadt meg a szemem, amelyről egy fiatal srác mosolygott vissza rám. Rögtön felismertem az egyik évfolyamtársam az a gimiből, ezek szerint könyve jelent meg. A Nyugatinál le is szálltam, bementem az első könyvesboltba és megvettem a könyvét, közben kicsit keserű volt a szám íze. Mindig az volt az álmom, hogy újságíró legyek, hogy cikkem jelenjen meg a Nők Lapjában. Neki sikerült írnia. Nekem miért nem? Otthon  a kezembe vettem a könyvet, pár óra olvasás után letettem. Megállapítottam, hogy a sztori zseniális és, hogy én a fasorban sem vagyok. Most mi lesz? Rádöbbentem, hogy ideje elkezdenem valóra váltani az álmomat. Imádok főzni, így kitaláltam legyen egy főzős és néha sztorizós gasztroblog. A blogolásról fogalmam sem volt. Beírtam a Google keresőbe, hogy  blogírás és este tízre létrehoztam egy oldalt. Másnap pedig neki álltam megfőzni az első receptet. Így kezdődött minden, nem tudtam, hogy lesz -e egy ember  is, aki ezt el fogja olvasni. Bizony lett! Aztán egyre és egyre több recept született, sokat sütöttem és főztem, receptversenyt nyertem meg, főzős tanfolyamon és számtalan gasztrofesztiválon vettem részt. Kaptam ajándékba szakácskönyvet, különböző mintájú tányérokat, alátéteket, konyhai kütyüket, szilikonformákat. Már ott tartottam, ott hagyom a multinacionális létet és szakácsnak állok, amikor egy hétfői napon megkaptam a diagnózist, hogy lisztérzékeny vagyok.
Emlékszem a doktornő megkérdezte, hogy a jó vagy a rossz hírrel kezdje? Mondtam kezdje a jóval. Hát továbbra is megehetem a sajtot, gondoltam magamban klassz nehezen bírnám tejtermékek nélkül. Mi a rossz hír? Maga lisztérzékeny, ezért fáj hónapok óta a gyomra. Fel sem fogtam, amit mondott, leültetett egy székre és  elkezdte sorolni, hogy mit jelent, mi az amit nem ehetek meg. Tulajdonképpen szinte semmit egy normál ember étkezési szokásaihoz képest. Első kérdésem az volt, hogy meddig? Ameddig él be kell tartania a gluténmentes diétát hangzott a válasz. Egyedül ezen a délutánon sírtam el magam, amikor a kórház előtti zebrán átmentem. Nem azon, hogy mit nem ehetek meg, hanem azon, hogy amit ezentúl megehetek, annak biztos szar lesz az íze és úristen, ha egyszer gyerekem lesz, neki is ezt kell majd ennie, mert az anyja csak ilyet főzhet otthon.
Aztán szépen lassan beletanultam és rájöttem, hogy az élet nem áll meg és ehetünk gluténmentesen is isteni ételeket. Készült a kakaós csiga,  házi kenyér és a számtalan sütemény, mégis még így is fele annyi szénhidrátot ettem, mint előtte. A blogolást nem hagytam abba, sőt kihívásként éltem meg, hogy megmutassam másoknak,  hogy ettől még gourmand marad az ember és ugyanúgy nagy kanállal tudja élni az életet. Ma már minden helyzetben feltalálom magam és sokszor még a gluténmentes kenyér is elmarad. A mérleg pedig 20 kilóval kevesebbet mutat, újabban pedig már mosolyogva mondok le a cukros dolgokról is. 
Hogy az álmom valóra vált-e? Igen, megvolt az a pillanat, igaz még nem nyomtatott formában, de a Nők Lapja Café gasztro rovatában megjelent több cikkem. Az egyik nagymamám  isteni puliszkájáról szól, amely  gyerekkorom ízvilágát idézi fel, nagyon tetszett a nagyinak is megilletődve hallgatta, amikor telefonon keresztül felolvastam neki. Vannak-e nehézségek? Igen akadnak, például nyáron a strandon csorog a nyálam egy lángosért vagy sóhajtok egyet amikor másnak veszek pékárút a pékségben és érzem az illatát. Rájöttem, hogy az a legkisebb gond az életben, ha valamit nem ehetek meg. Hogyha lehetőségem lenne cserélnék-e mással? Nem, hiszen akkor nem ugyanaz az ember lennék, mint aki most vagyok. 

Ma 6 éve, hogy elkezdtem írni a gasztroblogom! Nem gondoltam, hogy több mint 300 recept/cikk születik. Köszönöm az ötleteket, a biztatàst, a konyhai kütyüket, a közös főzéseket, a lelkesedést! Nélkületek nem lenne Varázslat fakanállal!

Meséljenek a képek... :-)

[gallery ids="4384,4383,4387,4388,4389,4390,4386,4382,4391,4393,4394,4392,4395,4260,3909"]

Mi kell ahhoz, hogy a párolt zöldségnek isteni íze legyen? Semmi másra nincs szükség, mint egy kis csipetnyi kreativitásra. Spontán ötlettől vezérelve serpenyőben készítettem, egy kis pirított bacon alapon pároltam meg  a zöldséget. Csipetnyi oregánótól és  a tálaláskor ráolvasztott camembert sajttól lett olaszos íze, amely önmagában főételként is megállja  helyét. Vigyázat gyorsan fogy!

Hozzávalók:
1 ek. kókuszzsír
15 dkg bacon
só, bors
oregánó
450 g gyorsfagyasztott zöldségkeverék
1-2 db előfőzött cékla
150 g camembert sajt

Elkészítés:
Kókuszzsíron megpirítjuk a kisebb csíkokra felvágott bacont, majd hozzáadjuk a mirelit zöldségkeveréket. Körülbelül fél deci vizet adunk hozzá, majd megfűszerezzük sóval és borssal, valamint  csipetnyi oregánóval. Fedő alatt pároljuk, amikor a zöldség félig puha hozzáadjuk az apróra vágott előfőzött céklát és teljesen puhára pároljuk.

Tálaláskor a tetejére  camembert sajtot olvasztunk. Jó étvágyat!

Egyik szombaton  thai étteremben ebédeltem és kivételesen nem a leves mellé tettem le voksomat, hanem  a zöld currys cukkinis csirkét kóstoltam meg. Isteni volt az íze és szó szerint mind a tíz ujjamat megnyaltam utána. Inspiráló hatása eredményeként másnap otthon fakanalat is ragadtam. Zöld curry paszta helyett a pirosra esett a választásom és ezt egészítettem ki piros pritamin paprikával és egy kis uborkával. Milyen lett az íze? Csípős és egyben édes a kókusztej miatt, egyszóval menyei, egyszerűen nem lehet betelni vele. Újabb és újabb kalandokra inspirál az új ízek kipróbálásában. Ajánlom az ínyenceknek!

Hozzávalók:
50 dkg csirkemell
1 db piros pritamin paprika
1/2 uborka
400 ml kókusztej
piros curry paszta
só, olaj

Elkészítés:
Folyóvíz alatt alaposan megmossuk a csirkemellet, majd vékony csíkokra vágjuk. Kevés étolajon a csirkemell csíkokat megpirítjuk, majd kevés vizet adunk hozzá és csipetnyi sóval ízesítünk. Majd fedővel lefedve félig puhára főzzük. Közben csíkokra vágjuk a paprikát és az uborkát végül ezeket is hozzáadjuk, fűszerezzük curryvel. A hozzávalókat puhára főzzük és végül hozzáadjuk a kókusztejet és pár percig forraljuk.

Tálalhatjuk rizzsel vagy rizstésztával. Jó étvágyat!

Imádom a leveseket, ha van leves akkor minden rendben van. Ha csak leves van ebédre, még az is belefér nálam, nem baj, ha később készül el valami miatt a második fogás. Egyik családi ebéden körülbelül tízéves lehettem megállapítottam, hogy a nagyi húslevese sokkal finomabb, mint az anyámé. Anyám mosolyogva azt mondta, hogy ő is pontosan ugyanúgy főzi és kanalazta tovább a levest, majd végül kijelentette, hogy ő is finomabbnak érzi. A nagymamám annyit mondott, hogy  falun sokkal jobb az ivóvíz minősége, biztos ezért van. Közben persze elnevették magukat.

Az évek alatt a  kedvencem lett a palóc leves, amikor hazautazom anyám mindig azzal vár. Nem tudok az ízével betelni, így itthon is el szoktam készíteni. Hogy lehet, hogy ugyanúgy készítem el, mint anya és az övé mégis finomabb? Eszembe jutott, hogy tényleg a víz miatt van? Á dehogy, hiszen engem kislányként ezzel ugrattak, biztos más turpisság van a dologban.

Aztán anyám az egyik hétvégét nálam töltötte és neki állt főzni, ugyanúgy készítette el a kedvenc levesemet, mint én. Nagyon vártam, hogy megkóstolhassam és megint azt éreztem, hogy finomabb, mint az enyém. Majd kezdett derengeni, hogy ez a történet nem az összetevőkről szól. Nem is arról szól, hogy ugyanúgy készítünk  el egy receptet, hanem  arról, hogy ki készíti el nekünk. Az olyan étel mindig jobban esik, amit külön nekünk készítenek, hiszen tudjuk, hogy közben ránk gondoltak. Vannak olyan ételek, ami a szívünkhöz legközelebb állók tudnak a legjobban elkészíteni, hiszen bennünk van egy titkos összetevő a szeretet. 

Milyen étel esne jól az influenza és a náthás időszak kellős közepén? Egy kis forró négyhagymás krémleves csodákra képes, egyből erőre kapunk tőle.  Krémesen lágy és könnyed, a bátrabbak egy kis chilivel megbolondítva  fogyaszthatják. Hogy milyen az íze?  Pikáns és a lilahagymától egy kicsit édeskés. Ajánlom a hagyma szerelmeseinek!

Hozzávalók:
2 fej vöröshagyma
2 fej lilahagyma
6 gerezd fokhagyma
1 csomag újhagyma
20 dkg trappista sajt
gluténmentes kenyér piritósnak
só, bors
delikát
1,5 dl tejföl
250 ml főzőtejszín 20%-os
1 ek. gluténmentes liszt
1 db burgonya

Elkészítés:
Forró olajon üvegesre pirítjuk az apróra vágott hagymákat. Majd felöntjük körülbelül 2, 5 dl vízzel. A burgonyát megpucoljuk, majd összevágjuk hozzáadjuk a leves alaphoz. Ízlés szerint sózzuk, borsozzuk, a  fokhagymát  és delikátot teszünk bele. Fedővel lefedve szétfőzzük a hozzávalókat, majd egy botmixer segítségével összeturmixoljuk. Érdemes ilyenkor hozzáadni a tejszínt, a lisztet és a tejfölt és  még egyszer turmixolni, így  a végeredmény garantáltan csomómentes lesz. A tűzhelyre visszarakva még tetszés szerint vizet öntünk hozzá (körülbelül 1-1,5 litert) és felforraljuk.

Reszelt sajttal és pirítóssal tálaljuk.
Jó étvágyat!

Nálunk családi hagyomány, hogy az adventi koszorú minden évben otthon készül. Tavaly spontán fűszerekből készítettem, az idén szintén a konyhában ötleteltem. Mi lenne, ha természetes alapanyagokat használnánk fel, de nemcsak fűszereket? Így került kis edényekbe, chia mag, hajdina, szárított rózsaszirom és lestyán, majd mindegyik közepébe a teamécses. Képzeletünknek semmi sem szabhat határt, használhatunk még mákot, vöröslencsét, babot, fűszerpaprikát, szegfűszeget  vagy akár sárgaborsót is. A szépsége az egyszerűségében rejlik és abban, hogy az adventi várakozásban a főzés iránti szeretet is benne van.

Hozzávalók:
4 teamécses
4 kerámia edény
termések, fűszerek, szárított virágok

Édesanyám nagy kedvence Szabó Magda, aztán mellette gyerekként én is elkezdtem olvasni az ifjúsági regényeit. Először az Abigélt, amivel lebilincselt a stílusa, az izgalmas történet. A könyv  végére érve még mindig nem sejtettem, ezért meglepetésként ért, hogy az Abigél nem más, mint Kőnig tanár úr. Így kezdődött, aztán hosszan sorolhatnám még a többi könyv címét is, amit sorban elolvastam. Egyszóval Szabó Magda szerelmese lettem és  abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy 2003-ban találkozhattam az írónővel. Egyetemistaként a Ballasi Intézetnek árultam könyvet a Kongresszusi Központban egy rendezvényen és megtudtam, hogy az egyik kiadónál Szabó Magda fogja dedikálni a könyveit.
Hirtelen jött ötletként a  dedikálásra siettem, hogy vegyek egy könyvet  és aláírassam. A Für Elise-t tartva a kezemben vártam a sorban és figyeltem az írónőt. Mosolygós volt, a tekintete sugárzott, valamiért egy jóságos nagymama jutott róla az eszembe. Sorra kerültem, kedvesen rám mosolygott  és megkérdezte, hogy hogy ilyen fiatalon aláírást kérek tőle. Elmeséltem neki, hogy az édesanyám kedvenc írója neki lesz anyák napi meglepetésnek és, hogy én is "miatta" kezdtem el olvasni az ő könyveit.  Azt válaszolta, hogy minden jót kíván neki és látja, hogy én is nagyon szeretem az édesanyámat, mint ahogyan ő is az övét.
Ez a kedves emlék az Egy meszely az fél ice című  könyvet lapozgatva jutott az jutott az eszembe. Ma lenne száz éves. Vajon a hagyatékából előkerült kézzel írott receptek közül melyik volt a kedvence? Milyen régi ízeket, illatokat szőtt bele a regényeibe?  A családi receptkönyvet rendszeresen vezették, találunk recepteket Jablonczay Gizellától, nagynéniktől, más korabeli  szakácskönyvből, folyóiratból, Szabó Magda édesanyjától.  Az írónő nem sokat főzött, a finom ételeket azonban biztosan szerette, hiszen a gyűjtemény is ínycsiklandozó ételeket tartalmaz. A receptek változatosak, jómódra utalnak és inspirációt adhatnak egy több mint száz évvel ezelőtti ízvilág felelevenítéséhez.

Következzen egy olyan recept, ami  napjainkban is elkészíthető!

"Káposztás palacsinta
4 tojás sárgája, 3 evőkanál tejföl, 3 vagy 4 deci tej,
10 evőkanál liszt és ugyanannyi párolt káposzta, 4 tojás habja,
só, bors. A palacsintákat felében hajtva tálaljuk s vagy forró
vajjal leöntjük, vagy tejfölös mártást adunk hozzá."

/Egy meszely az fél ice, Szabó Magda ízei 172. oldal/