Bevallom, hogy a csokoládé szerelmese vagyok és egy ideje már elköteleztem magam az édes kis finomságok mellett.  A lelkesedésem felkeltette a barátaim érdeklődését is, így hát az egyik februári szombat reggelen a barátnőim elkísértek, hogy közösen egy újabb csokoládé kalandba vágjunk bele.

A vár alatt található műhely hangulata, már elsőre elnyerte a tetszésem.  Jól mutatott régi kávéfőzőgép gyűjtemény, a nagy csokoládé fondü és a polcon sorakozó csoki pasztillák arany szalaggal átkötött díszített üvegben.

 Vincze Mariann csokoládékészítő barátságosan fogadott bennünket és rögtön csokoládé kóstolóval kezdődött a program. Meg lehetett kóstolni 65% -os étcsokoládét, majd tejcsokoládé és fehér csokoládé pasztillákat.

Kiderült, hogy egy olyan temperálási technikát fogunk elsajátítani, amelynek segítségével bárki tud otthon a konyhájában bonbont készíteni.  A hosszú márványlapon szilikonformák sorakoztak, amelyek arra vártak, hogy segítségükkel töltött bonbonok készüljenek.

 A résztvevők között voltak kicsik és nagyok egyaránt. Mariann bőséges információval látott el bennünket arról, hogy hol kaphatók a formák, hol érdemes csokoládét vásárolni, hogy hol lehet a szükséges eszközöket olcsóbban beszerezni.

Szeretek csokoládét temperálni, hiszen a legfontosabb nélkülözhetetlen része a bonbonkészítésnek. Ezen a tanfolyamon  minden egyes résztvevő saját maga készítette el a bonbonjait. A csokoládét maximum  50 fokig  felmelegítjük, majd kiöntjük sima hideg felületre a megolvasztott csokoládé kb. 1/3 részét, majd szétterítjük és összehúzzuk fontos, hogy hűtés közben folyamatosan mozgassuk, amíg el nem éri a 28 C-fokot.

Az állagán látjuk, hogy szemmel láthatóan el kezd sűrűsödni, amint eléri a 28 C-fokot. Ha a temperálást elvégeztük, akkor keverjük össze a 2/3 rész temperálatlan csokoládéval és az egészet melegítsük vissza 30-33 C-fokra. Az így kapott temperált csokoládéval már dolgozhatunk, elkészíthetjük a csokihüvelyt.

 Amíg a bonbonformák hűltek, addig elkészítettük a ganache-t, azaz a csokoládékrémet. Jó volt az ízekkel játszadozni, rengeteg fűszer és szósz közül választhattunk.

Engem nagyon megfogott a sok ötlet, hogy a tölteléknek, akár lekvárt, mogyorókrémet vagy az ínyencek mézbe áztatott pünkösdi rózsa szirmát is használhatják. Kedvet kaptam a mentaszósz kipróbálásához és mangós tölteléket is készítettem, míg a csajok chiliset és szilvás szósszal ízesítetett alkottak.

 Kötetlen beszélgetés alakult ki, mire a megtöltött bonbonokat talpaltuk.

 Érdekes volt látni, hogy a 9 éves kislány ugyanúgy rajong a csokoládéért, mint a könyvelő vagy az irodai adminisztrátor. Számomra pozitív élmény volt, hogy  a kezdőknek szóló bonbonkészítő tanfolyamon is új ismeretekre tettem szert.

Azt láttam Mariannon, hogy szívvel lélekkel adja át a tudását. Ennek hála, most már kóstolással úgy szólván érzésre meg tudom állapítani temperálás közben a csokoládé hőmérsékletét, így már nem kell maghőmérőt használnom többet.

Milyenek lettek a bonbonok? Nemcsak szépek, hanem finomak is és az már csak hab volt a tortán, hogy a formát ajándékba megkaptuk hozzá. Ajánlom azoknak, akik minőségi időtöltésre vágynak, hogy vegyenek részt egy kreatív tanfolyamon Ursa Maior/ Minor szervezésében.

Az első tavaszi hétvégén lencsevégre kaptam az élénk színű orosz céklalevest. A kinti fotózás miatt külön harcot kellett vívnom Bütyökkel, aki szentül meg volt győződve arról, hogy neki teszem ki az ételt a sziklakertre. A fotón nincs kutyaorr, tehát végül én nyertem. A borscs receptjét az apám Oroszországban leste el, ahol annak idején pár hónapig dolgozott, így került ez az izgalmas ízvilág a konyhánkba. Sokáig nem kóstoltam meg a specialitását, mert olyan bizarrnak tűnt a színe. Később ahogy az ember felnő, azonban megváltozik az ízlése, így ma már szeretem. Jó főzőcskézést hozzá!