Bevallom, hogy a csokoládé szerelmese vagyok és egy ideje már elköteleztem magam az édes kis finomságok mellett.  A lelkesedésem felkeltette a barátaim érdeklődését is, így hát az egyik februári szombat reggelen a barátnőim elkísértek, hogy közösen egy újabb csokoládé kalandba vágjunk bele.

A vár alatt található műhely hangulata, már elsőre elnyerte a tetszésem.  Jól mutatott régi kávéfőzőgép gyűjtemény, a nagy csokoládé fondü és a polcon sorakozó csoki pasztillák arany szalaggal átkötött díszített üvegben.

 Vincze Mariann csokoládékészítő barátságosan fogadott bennünket és rögtön csokoládé kóstolóval kezdődött a program. Meg lehetett kóstolni 65% -os étcsokoládét, majd tejcsokoládé és fehér csokoládé ...

Az első tavaszi hétvégén lencsevégre kaptam az élénk színű orosz céklalevest. A kinti fotózás miatt külön harcot kellett vívnom Bütyökkel, aki szentül meg volt győződve arról, hogy neki teszem ki az ételt a sziklakertre. A fotón nincs kutyaorr, tehát végül én nyertem. A borscs receptjét az apám Oroszországban leste el, ahol annak idején pár hónapig dolgozott, így került ez az izgalmas ízvilág a konyhánkba. Sokáig nem kóstoltam meg a specialitását, mert olyan bizarrnak tűnt a színe. Később ahogy az ember felnő, azonban megváltozik az ízlése, így ma már szeretem. Jó főzőcskézést hozzá!