Az Ínyesmester szakácskönyvének megsárgult oldalait lapozgatva egy érdekes palacsinta recept ragadta meg a figyelmem. Miért tűnt különlesnek?  Mert az első világháború idején a bécsi villamoson utazók ezt a  receptet találták a kezükben lévő villamosjegy hátoldalán. A kukoricalisztből készült palacsinta készítését népszerűsítették vele, hiszen a háború miatt a búzaliszt hiánycikk volt.
Milyen lehetett az íze a 100 évvel ezelőtt készült palacsintának? Vajon meg tudjuk-e sütni a recept alapján a mai modern konyhánkban?

Íme az eredeti recept:

” Palacsinta kukoricalisztből.

(Ez a recept a háború alatt, amikor a búzaliszt hiányában hivatalosan propagálták a kukoricalisztet, a bécsi villamosjegy hátára nyomtatva látott napvilágot.)
4-6 evőkanál kukoricalisztből, 1/2 liter vízből, vagy lefölözött tejből, kis sóból, kevés cukorból, 2 egész tojásból, egy késhegy szódabikarbónából sima tésztát keverünk. zsírral kikent nyeles sütőben a rendes  módon palacsintát sütünk belőle. Ez egy adag, mint a villamosjegyen olvashattuk, hat személyre elegendő.”

/ Magyar Elek: Az ínyesmester szakácskönyve/

Először lépésről lépésre  a recept utasításait követtem, azonban a palacsintát lehetetlen volt megsütni. A kukoricalisztből sült tészta annyira törékeny, hogy megfordításkor széttörik a serpenyőben. Így császármorzsa készült el, amit körtelekvárral tálaltam és ami röpke fél óra alatt el is fogyott.

Második neki futásra változtatnom kellett az eredeti recepten így  a kukoricaliszt mennyiségét megfeleztem és helyette gluténmentes kenyérlisztet tettem bele, valamint a 2 dl tejet és 2 dl szénsavas ásványvizet adtam hozzá, hogy a tészta elég sűrű maradjon. Természetesen, aki nem lisztérzékeny az használhat hozzá sima búzalisztet.

Így készült el a tökéletes állagú palacsinta, aminek a tésztája ízvilágban nem különbözik az eredeti recept alapján elsőre sütött  tésztáétól. Nemhiába a főzni tudó emberek, a háború okozta nehézségek ellenére is minden helyzetben feltalálták magukat a konyhában és finom palacsintát sütöttek.

Tálaljuk a palacsintát körte lekvárral és fahéjjal meghintve, valamint ízlés szerint tejszínhabbal díszítve. 
Jó étvágyat!