Sokszor találkozom meglepődött arcokkal, amikor elárulom, hogy lisztérzékeny vagyok. Akkor maga beteg? -kérdezik tőlem. Mosolyogva válaszolok nem,  ez egy állapot! Tudom, hogy sok lisztérzékeny nem nyilatkozik ilyen optimistán, mint én. Van, aki lelki traumaként éli meg, hogy nem ehet meg bizonyos dolgokat.  Szerintem a legkevesebb dolog az életben az, hogy valamit nem ehetek meg, cserébe egyszerűen jól érzem magam a bőrömben. Mindent lehet pótolni, bár az tény, hogy több körültekintést igényel. Ha ügyesen csináljuk, az  ínyenc ételek ugyanúgy a hétköznapjaink részeként megmaradnak. Bevallom, hogy egy hónapig elvagyok pékárú nélkül, néha azonban jól jön egy kis házi kenyér vagy pizzás csiga.  Ne feledjük a mai világban a házi sütésű pékárúnak szinte eszmei értéke van és ne feledjük egyszerűen csak élni tudni kell!

Hozzávalók:

40 dkg Shar liszt
10 dkg rizsliszt
2,5 dkg élesztő
1 evőkanál tejföl
1 ek. olaj
kb. 2,5 dl víz
2 kiskanál só
1 kiskanál cukor
1 db tojás

Töltelék: kb. 10 dkg sonka
15 dkg reszelt trapppista sajt
csípős ketchup
oregánó

Elkészítés:

Az élesztőt felfuttatjuk, azaz egy bögrébe kis tejet teszünk és mikrohullámú sütőben fél perc alatt langyosra melegítjük. Az élesztőt apránként morzsolva hozzáadjuk egy kávéskanál cukorral és hagyjuk erjedni.

Tipp: A hozzávaló tej hőfoka fontos, amiben az élesztőt kelesztjük. Ha túl meleg a tej, akkor az élesztőt leforrázzuk , ha túl hideg, akkor tészta lassan fog kelni vagy keletlen marad.

A lisztet összekeverjük a cukorral, majd hozzáadjuk a felfuttatott élesztőt,  a tejfölt, a tojást, az olajat, a sót  és összegyúrjuk tésztává. A csomómentesre gyúrt tésztát dagasztjuk, addig amíg magától le nem válik a tészta az edény faláról.

A tálban a tésztát egy kis liszttel meghintjük és egy konyharuhával lefedjük. Meleg helyen egy órát pihentetjük, amíg a tészta dupla nagyságúra nem kel.

A kelt tésztát könnyedén átgyúrjuk, majd a gyúródeszkán sodrófa segítségével 1- 1,5 cm vastagságúra nyújtjuk. A tészta tetejét csípős chetuppal és megszórjuk az apróra vágott sonkával és egy kis reszelt sajttal, valamint oregánóval.

A fél centi magasra kinyújtott tésztát feltekerjük, mint a rétest.

A tésztát óvatosan fogjuk meg, hiszen a gluténmentes lisztekből készült tészták nagyon törékenyek.

A feltekert tésztát egy cérna segítségével ujjnyi vastagra szeljük.

Egy hosszabb darab cérnát használunk és  a tészta alá tesszük majd, egy hirtelen mozdulattal keresztezzük a tetején, ezzel le is vágtuk a csigát.

Kivajazott és liszttel megszórt tepsibe tesszük a csigákat. Tipp: ha szilikonos sütőpapírt használunk megvajazva és liszttel megszórva, akkor nem kell a tepsit elmosni.

Végül a tetejét megszórjuk reszelt sajttal.

Előmelegített sütőben 180 fokon 20 percig sütjük.

Jó étvágyat!

Lengyelországban jártam a hétvégén és nem tudtam betelni a havas Tátra látványával. Az úti célunk Nowy Targ volt, a bájos város nemcsak jellegzetes faházairól híres, hanem a szombatonkénti lengyel piacáról. Miután körbe jártuk a piacot és bőrholmikkal, lengyel sajtokkal gazdagodtunk, a sikeres bevásárló körút végét egy rönkház étteremben elfogyasztott ebéd koronázta meg. Symkowka, azaz a lengyel étterem a szerpentines úton elhaladva nem is látszik, mindössze egy nagy kapu hirdeti és rajta a felirat, hogy ott vendéglátó egység működik.

A meredek hegyoldalba vájt lépcsőkön ereszkedtünk le, ahol egy hatalmas rönkház látványa fogadott bennünket. Mindig tetszettek a rönkházak és a rajongásom fokozódott, amikor megláttam, hogy belül egy kisebb rönkház van sötétebb fából. Eredetileg  a kisebb ház, ami jelenleg  a konyhaként funkcionál, állhatott a hegyoldalban és a köré építették a nagyobbat, amiből az étterem lett.

Megérkezésünkkor  egy nagyobb csoportot vártak, így az asztalok többsége menü kártyával ellátva meg volt terítve, de számunkra is akadt üres asztal.

Kellemes környezet fogadott bennünket letisztult vonalak, kanadallóban lobogó tűz és pazar kilátás a hegyekre. Az asztal stílusosan volt megterítve gyertya valamint virág dekorációként kirakva.

Tetszett azaz ötletesség, hogy az evőeszközt egy kis gyékény kosárkában tették elénk, ami keményített csipke terítővel volt bélelve. Mosolygós fiatal pincérnő szolgált ki minket. Gluténmentes ételről érdeklődtem nála mosolyogva  türelmemet kérte és eltűnt a rönkházban, hogy a sheffel egyeztessen. Végül tejszínes bazsalikomos  paradicsom levest ajánlott  rizzsel tálalva, amit 5 percen belül fel is szolgáltak. Nagyon finom volt az olasz ízvilágot idézte fel a számomra és egyáltalán nem hiányzott belőle a cukor.

Másodikként egy nagy tálon szalonnával megtűzdelt saslikot kaptam, grillezett zöldséggel és héjában sült fűszeres burgonyával valamint szilvás szósszal.

A szüleim pedig egy kétszemélyes tálat rendeltek, sült kolbásszal, hússal, sült krumplival, héjában sült kruplival. Kaptak hozzá fokhagymás tejfölt, mustárt, majonézt, gombakrémet és egy nagy adag lila káposztát és reszelt répát.

Hatalmas adagot hoztak ki és isteniek voltak az ételek.

A fiatal pincérnővel beszélgetve kiderült, hogy Ánnjának hívják és vannak Budapesten rokonai és a nyáron pár napot majd itt tölt nálunk, lelkesen gyakorolgatta a köszönöm szó helyes kiejtését.

Megemlítettem neki, hogy nagyon tetszik ez a hely és amikor a fotókat készítettem a főzés iránti szenvedélyem is szóba került.

A  finom ebéd után a szemközti hegyek előtt felszállt a köd és újra eleredt az eső.

Elköszönéskor Ánnja átadott nekem egy képeslapot, amin a ház látható és a hátára egy egyszerű jó kívánságot írt rá  tollal:   "Best wishes for Your blog, Annja " Nagyon örültem ennek az egyszerű és szívből jövő gesztusnak. Ajánlom a Symkowka éttermet mindenkinek , aki Nowy Targ felé jár  és szeretne idilli környezetben finomat ebédelni és megtapasztalni, hogy milyen a lengyel vendégszeretet.