Manapság még a csapból is Jamie Oliver vagy Gordon Ramsay folyik. Felkapott éttermekről olvashatunk kritikákat a médiában és úton útfélen gasztronómiai fesztiválokkal találjuk szemben magunkat, ahonnan távozva úgy érezzük, hogy otthon meg fogjuk váltani a világot. Az extravagáns ételek rögtön megragadják a figyelmünket, amelyek elkészítéséhez minimum tíz féle összetevőre van szükség. A hozzávalók között egy biztosan akad, amivel az elkészítéskor találkozunk először, mégis képesek vagyunk elmenni érte a város másik végében található drága delikáteszbe.
Valóban erre van szükségünk, hogy remekeljünk a konyhában? Nem lenne kézenfekvőbb egy egyszerűbb ételt választanunk, hogy elkápráztassunk vele másokat? Esetleg levehetnénk a polcról egy magyar szakácskönyvet a főzéshez?

A hagyományos régi receptek kapcsán sokak fejében még mindig az a tévhit él, hogy unalmasak. Pedig kóstoltunk már mandula levest vagy gyöngytyúkot citrommártással? Az 1932-es kiadású szakácskönyv, amit a kezemben tartok megsárgult lapjaival mégis tartogat meglepetéseket, mint a például a fent említett recepteket. Magyar Elek az Ínyes mester szakácskönyvében igazi gasztronómiai kirándulásra invitál bennünket. Lehet, hogy érdemes kipróbálni a század elejei európai konyha ízvilágát?  A régi oldalakat lapozva felmerült bennem, hogy mit ehettek a grófok? Hogyan főztek dédanyáink? Keresem a választ a kérdéseimre, ezért több receptet is el fogok készíteni a nevezetes szakácskönyvből.  Téged is érdekel hogy, hogyan festenek a régi ételek egy mai modern konyha asztalán? Akkor tarts  velem, csak nem Julia Child, hanem az Ínyes mester nyomában!

Sajtos zeller, párizsi módra.

" A megtisztított, szép, nagy zellert sósvízben puhára főzzük, de úgy, hogy szét ne főjjön és azután karikákra vágjuk. Egy tűzálló porcelánedényt kikenünk vajjal és belerakunk egy sor zellert, meghintjük bőven reszelt pármai sajttal és kevés vajban pirított zsemlyemorzsával. Ráöntünk 1-2 kanál édes tejfölt és ráteszünk néhány szelet karikára vágott tojást és kellőleg megsózzuk. Ezt így folytatjuk, míg tart a kellékekből. Fél órára a sütőbe tesszük."

A nagy forróságra való tekintettel elsőként egy könnyed hús nélküli ételt választottam. Az eredeti recept utasításait követtem, a zsemlemorzsát azonban helyettesítettem egy kis rizsliszttel, valamint az édes tejföl fogalmát is át  kellett gondolnom, hogy akkoriban pontosan mit érthettek ezalatt. Végül egy fél deci tejfölt kevertem össze fél deci 20%-os tejszínnel, így kaptam meg a kellőképpen édes ízt. A jénai tálba rétegezett zellert pluszban egy pici borssal is megszórtam. Miután a hozzávalók mennyiségét is sikerült eltalálnom, izgatottan vártam, hogy a 200 fokon fél óráig sülő sajtos zeller milyen ízű lesz.

Egy idő után finom sajt és enyhe zeller illat lengte be a lakást és az ételt kóstolván megállapítottam, hogy a zellernek enyhén édeskés kellemes íze van, fűszerességét tompítja a tojás és a tejfölös öntet selymessége.  Nos a sajtos zeller, párizsi módra a zeller gasztronómia karrierjének a csúcsát jelenti!

Sikerült eltalálnom a mennyiségeket, íme a hozzávalók:

1 nagy zeller gumó /50 dkg hámozatlanul/
1/2 dl tejföl
1/2 dl 20%-os tejföl
4-5 tojás
só, bors
1 marék liszt
10 dkg trappista sajt

Így hát bátran ajánlom mindenkinek ezt az egyszerű receptet! Már csak egy kérdés merült fel bennem, hogy mi legyen a következő elkészítendő régi étel...